2017. október 21., szombat

"ÉN IS" - A TEHETETLEN FEDEZÉK

CIVILHETES BLOG
Szerző: LŐRINCZ CSABA
2017.10.21.


Azt már megtudhattuk, hogy a családon belül önkéntelen és hibás reflexek milyen kártékony védelmet nyújtanak a gyakran több generációt zaklató családtagnak. 

Judit este igazából nem csupán az ő sérelméről szól, de arról is, hogy édesanyja sérelme, hogyan lehetetlenítette el az ügy megoldását.
Civilhetes: Hány éves vagy mivel foglalkozol?
Judit: Harmincas éveim elején járok, multihuszár vagyok.
C7: Mit kell tudnunk a rólad?
J.: Az elején kezdve: két tinédzser nem várt, nem kívánt gyereke vagyok, a szüleim egy, a nagyszülők által kierőszakolt házasság után, kétéves koromban elváltak, anyám pedig velem a frissen megözvegyült anyjához költözött. Nagyanyám ellentmondást nem tűrő, erőszakos ember volt, akinek könnyen eljárt a keze, ha valami nem tetszett a lánya - anyám - viselkedésében. Ezt megelégelve anyám villámgyorsan összejött a főnökével, egy köztiszteletben álló vállalkozóval, és hozzá költözött. Nagyanyám szerint anyám nem volt alkalmas a nevelésemre, így önhatalmúlag megtiltotta anyámnak, hogy magával vigyen. Anyám a hátteréből adódóan sosem volt az önérvényesítés szobra, ennek nagy jelentősége lesz a történetemben. Három éven át hetente-kéthetente láttam csak anyámat, mintegy láthatás-szerűen. A biológiai apám közben szinte teljes mértékben kivonult az életemből. Hatévesen, amikor iskolába mentem, nagyanyám kegyesen megengedte, hogy anyámhoz költözzek, mert az iskola onnan sokkal közelebb volt.
C7: Nagyanyád irányította a nevelésedet?
J.: Igen, egyértelműen. Anyámat még felnőttként is gyerekként kezelte, nem tartotta alkalmasnak semmire, többek között az én nevelésemre sem. Onnantól kezdve, hogy anyámhoz költözhettem hatévesen, volt az életemben másfél év, amikor úgy tűnt, minden rendben. A nevelőapám egy nagyon okos és művelt ember volt, aki saját lányaként szeretett, rajongtunk egymásért.
C7: Hogyan ért véget ez a rövid idill?
J.: Másfél évvel később a nevelőapám meghalt szívrohamban, pár hónappal később pedig nagyanyám is, agyvérzésben. Anyámmal kicsúszott a lábunk alól a szőnyeg. Nevelőapám hatalmas adósságot hagyott maga után. Rengeteg üzleti terve volt, nagyon sok hitelt vett fel sok helyről. Az életbiztosítása nem volt elég szinte semmire sem, a hitelezők pedig elkezdték ostromolni anyámat. A bíróság úgy határozott, hogy anyám köteles kifizetni minden fennálló adósságot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése