2017. november 12., vasárnap

EZ NEM A SAJTÓSZABADSÁG VÉGE, HANEM A TISZTESSÉGES VERSENYÉ

INDEX
Szerző: URBÁN ÁGNES
2017.11.07.


A kormányzati propagandát terjesztő médiumok mibenlétének megítélése hosszabb ideje vitatéma magánbeszélgetésekben, szakmai fórumokon és az itt zajló, eredetileg a TASZ által indított cikksorozatban is. Az elhangzott érvek közös pontja, hogy a kérdést nagyrészt tartalom oldalról vizsgálják, vagyis abból a szempontból, hogy a vélemény-, a szólás- és a sajtószabadság szempontjából miként ítélhetők meg azok a médiumok, amelyek a közhatalom ellenőrzése helyett a közhatalom szolgálatát végzik. Érdemes azonban a kérdést piaci, gazdasági oldalról is megvizsgálni, ugyanis az állami eszközökkel létrehozott piactorzítás versenyhátrányba hozza a többi, nem a propaganda szolgálatában álló sajtóorgánumot.

Az eddigi megszólalók közül a TASZ két jogásza, Vissy Beatrix és Szabó Máté Dániel, valamint egy másik cikkben Fleck Zoltán jogszociológus azt az álláspontot képviselte, hogy a propagandamédia nem tekinthető sajtóterméknek, hanem politikai szereplőkről van szó. A Médiatanács tagja, Koltay András ugyanakkor azzal érvelt, hogy sajtószabadság alkotmányos védelme nem tartalomfüggő, és azokra a médiumokra is vonatkozik, amelyek kormánypárti tartalmat jelentetnek meg. A sorozat legutóbbi cikkében Bátorfy Attila mutatott rá arra, hogy miért nem szabad összemosni a sajtószabadság alkotmányos védelmét a médiahatóság tudatos piacbefolyásoló működésével. Jelen cikk ez utóbbi megközelítést próbálja még alaposabban kifejteni.

Abban alighanem egyetértés van, hogy mindannyiunk érdeke a média sokszínűsége. Fontos, hogy minél több „hang” jelenjen meg, az állampolgárokhoz jussanak el a kormánypárti és az ellenzéki pártok visszásságait feltáró írások, csakúgy, mint a közéleti kérdésekben megfogalmazott vélemények sokasága. Hasonlóan magától értetődő, hogy a vélemény-, a szólás- és a sajtószabadság ne csak azokat a tartalmakat védje, amelyekkel egyetértünk, hanem azokat is, amelyekkel nem. A társadalom sokszínűségének ugyanis a tartalmak sokszínűségében is meg kell jelennie. Piaci szempontból azonban másképp fogalmazható meg az alapkérdés. Mi történik akkor, ha a piaci erők nem alakítják ki azt a kínálatot, amit az állam a sokszínűség védelmében vagy akár a kormány aktuális politikai céljai érdekében kívánatosnak tart?

Alapesetben ilyenkor az a megoldás, hogy a piaci erőkkel szemben, valamilyen médiapolitikai célra hivatkozva vagy éppen a piaci kudarc elkerüléséért az állam beavatkozik és létrehoz, majd folyamatosan fenntart olyan médiumokat, amelyeket a köz érdekét képviselve fontosnak tart. Hagyományosan ilyen érv hozható fel a közszolgálati média léte és fenntartása mellett, és tekintsük most el attól, hogy ez a létező gyakorlatban Magyarországon milyen problémahalmazt jelent. Közel egy évszázada azért léteznek közszolgálati műsorszolgáltatók szerte a világon, hogy az állampolgárok hozzájuthassanak olyan tartalmakhoz is, amelyeket egyébként a piac egyáltalán nem, vagy nem elegendő mennyiségben állítana elő (pl. pártatlan hírszolgáltatás, kulturális tartalmak). Az állam médiapiaci jelenlétének tehát megvan a jól bevált intézményi kerete.

Nálunk azonban most nem erről van szó és nagyon boldogok lehetnénk, ha csak arról kéne vitatkozni, hogy a közszolgálati média milyen átláthatatlanul és egyben piactorzító módon működik. Az is elfogadható lenne, ha az állam úgy döntene, hogy valamilyen mechanizmussal, de átlátható módon be kell avatkozni a piaci viszonyokba, pl. a több országban működő sajtótámogatás rendszerének bevezetésével. Ingoványos ez a talaj is, de korrekt megvalósítás esetén még az is lehet, hogy inkább hasznos lenne, mint káros.

Ennél sokkal nagyobb most a baj, ugyanis az állami szerepvállalás nálunk elsősorban közvetett formában valósult meg, azonban ez olyan erősségű, ami lassan már a piaci működés alapfeltételeit is megkérdőjelezi. Az alábbiakban felsorolunk néhány olyan tényezőt, amelyek kifejezetten a torz piaci viszonyok kialakulásához vezettek, valamilyen, a szakmai nyilvánosság számára nem definiált médiapolitikai cél mellett. Az alábbi felsorolásban vannak olyan elemek, amelyek már Bátorfy Attila cikkében is megjelentek:...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése