2017. november 10., péntek

KIFORGATJÁK EREDETI JELENTÉSÜKBŐL A POLITIKA, A TÁRSADALOM, A KULTÚRA ÉS A GAZDASÁG FOGALMÁT!

CIVILHETES
Szerző: PROF. DR. LAKATOS GYULA
2017.11.10.


Orbánt vezető „értelmiségnek” szánt intelmek: hozzátok már összhangba a fogalmaitokat a valósággal! Ha lehet még!

Ha a fogalmak használata mögött nincs releváns történelmi ismeret, nincs értelmezési keret, nincs kontinuitás és struktúra, akkor az egész nem több mint szómágia, verbalizmus, confessió, poétika vagy sámánének.
Úgy tűnik nekem, hogy a politikai főhatalmat megszerző társaság paradigmaváltást hajt végre az uralom szellemi–ideológiai talapzatán.
A rendszerváltás környékén az európai integráció, a jogállam, a magántulajdon és a piacgazdaság adta a hatalom birtoklásához a legitimációt, de két évtized sikertelen kormányzása után az elitek úgy gondolják, hogy új legitimáció után kell nézni.
Az útkeresés termékeként piacra dobták a nemzet, a történelmi alkotmány, a központi hatalom és az irányított gazdaság szellemi kényszerzubbonyát.
Kiforgatják eredeti jelentésükből a politika, a társadalom, a kultúra és a gazdaság fogalmát. Értelmezésükben a politika az állampárt (vezetőjének) akaratát, a társadalom az uralmon lévőket szolgáló népességet, a kultúra hatalmi reprezentációt, a gazdaság pedig a közteherviselőket, mint adóalanyok összességét jelenti.
Ez a szellemi és anyagi mixtúra, amelynek nincs kompatibilitása a környezettel (EU) a maga nemében olyan eklektika, amely számos történelmi előzményre emlékeztet, de egyiknek sem folytatása.
Pillanatnyilag nagyfokú alkalmazkodásra kényszerít minden politikai erőt. A jobboldal, (Orbán?) által kitalált játéktérben kell versenyezni, a hatalom elnyeréséért, láthatatlan játékmesterek (Vatikán?, mMoszkva?) felügyelete mellett.
Lássuk, hogy ki a nagyobb magyar?
Lássuk, hogy ki a nagyobb magyar, kinek kedvesebb a külhoni magyar, ki épít szebb történelmi díszleteket, ki vet erősebb lasszót a gazdasági forrásokra, és ki döngöli hatékonyabban földbe az ellent. Budapest nem koronáz, sem Brüsszelben, sem máshol.
Úgy tűnik, hogy az ellenzék alkalmazkodik és hajlik arra, hogy elfogadja az új játék szabályait.
A baloldal is tudomásul veszi az Orbán által kínált új paradigmát, sorvadni hagyja a rendszerváltás idején kialakított identitását, fáradt mozdulattal búcsút int a szolidaritás, az esélyegyenlőség, a közös(ségi) kultúra és a méltányos közteherviselés eszméinek. Engedve a jobboldal nyomásának, mintha feladni készülne hadállásait a társadalombiztosítás, az oktatásügy, a kulturális intézmények és a munka világában.
A baloldal egy része is mintha beérné azzal, hogy nem alternatíva, hanem mutáció legyen, a narancsos elit vörös változata. Úgy tűnik, a pluralizmus fokozatosan elveszíti létjogosultságát, nincs munka és tőke, nép és nemzet, falu és város, szegény és gazdag, határon belül és túl, bal és jobb, csak magyar van, nagy magyar, mélymagyar, álmagyar, igaz magyar.
Pont kerül az elmúlt két évtizedre, a múltat meghaladja a régmúlt, a kordokumentumokat elhomályosítják kortalan legendák, lassan mindenki részese lesz a történelem trónfosztásának.
A múlt visszahozott jelenként támad fel a köztudatban.
Visszamegyünk múlt századokba, amikor a nemzet emlékezetét még családi irattárak őrizték, úri passzióból halmozták fel a kultúra kincseit, tekintetes karok és rendek alkottak törvényeket, egyéneknek adtak szabadságokat, urak szolgáltattak igazságot és a változatlanságot célozta minden változás?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése