2018. január 10., szerda

KÓSZÁLÁS AZ IDŐBEN - KONRÁD GYÖRGY: TALÁN MEGSZÁNJUK MAGUNKAT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2018.01.09.


A memoárfolyamban igazi kelet-európai sors mozaikkockái rakódnak össze háborúból, nyilasuralomból, sztálinizmusból, a sosem használt géppisztollyal végigkísért forradalomból és a társadalommal üzletet kötő kádárizmusból. Épp ez utóbbiból szállt ki az emlékezések szociológus-író szerzője, hogy végre a nálunk ritka autonómiát és a szabadságot élhesse meg. Megjelent Konrád György emlékiratainak első része, a Falevelek szélben (Ásatás 1.), amelyet még két rész követ. De az elsőről is bőven van mit beszélni.

Egy helyen azt írja, hogy az ember megpróbál formát adni az időnek, és hogy a jelenlét is lehet műalkotás. Megmondható, hogy a saját jelenléte-műalkotása milyen formát jelent?

– Nem mondható meg, valamit azonban költhetünk róla. Most például azon gondolkodom, hogy mit válaszoljak a kérdéseire. Hozzákeverhetném gyér emlékeimet találkozásainkról, de hát megszabta a karakterszámot. Saját jelenlétemben tehát Szénási Sándor is benne van. Mai újság hever az asztalon, hírekkel Jeruzsálemről. Összecsapások képe és a látogatásom emléke Éva unokanővéremnél a jeruzsálemi Rehavia negyedben. A kislányát 1944-ben a németek gázzal megfojtották és elégették. A háború után született egy fia is, de az 1973-as háborúban elesett. Egy lánya is született, katonatiszt. Éva is meghalt. Ha Jutka, a feleségem ebédelni hív, megszakítom az interjút, ennélfogva jelenlétem a kérdésekre adott válaszokkal együtt zárt egészet alkot, mint akármely műalkotás.

Nyilván a jelenlétnek ez a felfogása magyarázza, hogy az emlékezések első kötete csupa barangolás, felvillanó emlékek sora, tűnődések, kószálás az időben. Rá meri bízni az olvasóra, hogy ő rakja össze, ki is az a Konrád György, és hogy amit megélt, annak mi a tanulsága, már ha van ilyen?

– Persze hogy rá merem bízni. Az ellenkezőjére nem is lenne jogom. Ha ismerünk ketten egy harmadikat, elképzelhetetlen, hogy ugyanazt gondoljuk róla. Ha az olvasónak tetszik ez a csapongás, összerak egy képet arról a pasasról, akit és akiről olvas, de ehhez természetesen munka kell. Az biztos, hogy engem szórakoztat a kószálás az időben.

Vagyis egy szikár, kronologikus emlékirathoz nem is lenne kedve?

– A legszikárabb megoldás a sírkövem lesz, a kezdet és a vég dátumával. A két évszám között egy kicsit barangolunk. Elképzelhető, hogy két pont között egy görbe az egyenes...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése