2018. április 8., vasárnap

MENEKÜLTEK A SZAVAZÓLAPON

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: FRISS RÓBERT
2018.04.07.


Nem fordul elő mindennap, hogy bepillanthatunk a kormányfő könyvtárába. Még kevésbé az, hogy Orbán Viktor a közösségi oldalán javasoljon nyilvánosan szellemi fogyasztásra egy könyvet, amely kedvencei közé tartozik. Már csak ezért is érdeklődéssel olvastuk Douglas Murray Európa furcsa halála - Bevándorlás, identitás. iszlám, Mit tartogat számunkra a jövő? című kötetét (Alexandra, 2018, 368 oldal, fordította Seress Ákos). A szerző neves brit neokonzervatív író, újságíró, politikai kommentátor. Cikkei a Standpoint, a The Wall Street Journal, a The Sunday Times és a The Spectator - ahol társszerkesztő - lapjain jelennek meg, és gyakran keltenek vitát az iszlámmal és az európai menekültpolitikával szembeni kritikus hangvételük miatt. Ez történt a tavaly megjelent Európa furcsa halálával is: magasztalták, vitatták, kritizálták.

Esethalmaz

A kötetet olvasva egyszerre volt könnyű és nehéz dolgunk, mert ez a politikai pamfletből könyvvé hizlalt írás olvasmányos, ugyanakkor olyan kérdéseket vet fel, amelyek cáfolata nem egyszerű. Azért sem, mert Murray hihetetlen mennyiségű hírt és személyes tapasztalatot önt a nyakunkba, tényeket, amelyek mind alapvetőnek szánt állítását bizonyítják: "Európa öngyilkosságot követ el. Vagy legalábbis vezetői az öngyilkosság mellett döntöttek."

Könnyű dolgunk volt, mert e kétségtelenül hatásos politikai pamflet szellemi hegyeit-völgyeit, szinte már fejből felmondná bárki, aki a kormányfő megszólalásait, a kormány propagandáját figyelni kényszerült. Erősen tudnánk vitatkozni azokkal, akik a kommunista rendszerek napi politikai gyakorlatát közvetlenül Marx történelem-, vagy gazdaságfilozófiai munkásságából vezetnék le. Mit kezdjünk hát azzal, ha valaki – jelesül Orbán - napi politikát gyárt vitatható elméleti következtetésekből, a bevándorlási hullámtól a homogén etnikumú nemzetek óhajáig, az európai kulturális örökség kerítésvédelméig, Angela Merkel német kancellár vagy a "birodalmi" Európai Unió éles nemzetállami bírálatáig, amelyeket mind egy hamis történelemértelmezés alapoz meg.

Murray persze tisztában lehet azzal, hogy egy folyamat közben nem lehet úgy feltenni érvényes kérdéseket, hogy azokra érvényes "igen-nem" válaszokat lehessen adni. A többtucatnyi bevándorlói erőszak leírása, amely persze megrázza az európai kultúrában felnövekedett polgárt, a kötetben mind egyetlen prekoncepció érzelmi befogadására ösztökél: a meg nem kérdezett tömegnek meg kell védenie Európát, mert a liberális politika – élén a kereszténydemokrata Merkellel – a muszlimok beengedésével, sőt a betelepedés ösztökélésével annak életére tör. Párhuzamos kultúrákat akar létrehozni, sőt lakosságcserét. Az ilyen bírálatok és jövőképek azt a zsidó-keresztény hagyományt, értékrendet "óvják", amelyet egyúttal önvédelemre képtelenül gyengének gondolnak, és amelynek mély politikai integrációját - ami ennek az értékrendnek, az európaiságnak a védelmét szolgálná - a nemzetállamok nevében elvetik.

Tény, hogy Európa a XXI. század elejére – egy hosszú, globalizációs folyamatban - technológiai, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt elvesztette a legalább a felvilágosodás óta betöltött vezető szerepét. Ezt Murraynál kevésbé szkeptikus történészek is fel- és elismerik, hozzátéve: nem egyoldalú veszteségről van szó, hanem az inga visszalengéséről: a világ korábban fejletlenebb része felzárkózik a Nyugathoz, adott esetben megelőzi, miután kolonizált gazdasági és kulturális piacból - szolgából, sőt rabszolgából - önálló termelővé vált. Azzal is, hogy elsajátította, adaptálta a nyugati technológiát. Ennek az európai (nyugati) pozícióvesztésnek a mértékét, hatását nehéz felmérni, annyira biztosan, hogy mindjárt Európa halálát kelljen vizionálni. Az európai kultúra elgyengülését, önmarcangoló lelkiismeret-furdalását lehet bírálni – Murray meg is teszi –, de ez az életforma és az utóbbi évtizedekben megcsonkult szociális biztonság még mindig mágnes a háborús térségekből menekülők szemében. Legyen szó politikai vagy gazdasági menekültekről, s most a velük szándékosan egybemosott terrorizmust, mint biztonsági-rendészeti kérdést és világ-összeesküvési fantazmagóriát tegyük félre egy pillanatra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése