Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.08.19.
– Ha nem küldenek el a választások után már az első hullámban a Hír TV-ből, akkor most hogyan reagáltál volna az új helyzetre?
– Biztosan felmondanék. Nem is kérdés.
– Azért kérdés, mert egy régi dilemmát idéz fel. Vannak, akik azt mondják, hogy ha nekem engedik a műsorom elkészítését, akkor nem foglalkozom azzal, hogy milyen környezetben kerül adásba. Az a fontos, hogy a saját minőségi elvárásaimnak megfeleljen a produkció. Attól nem lesz jobb, ha kiszállok, sőt, talán rosszabb is lesz – teszik hozzá. Vannak viszont, akik úgy vélekednek, hogy nem legitimálnak egy olyan adót, amely a műsoraiban propagandacélokat szolgál, még akkor sem, ha nekik ebben nem kell részt venniük. Mindkét álláspont mellett lehet érvelni.
– Nem értek egyet az első érveléssel. Nem akarom minősíteni, mert az is lehet érvényes. Szerintem meg kell húzni a határokat. Egyes pont: a műsorodban szabadan működhetsz. Ennek minden körülmények között teljesülnie kell, különben nem csinálunk műsort. Kettes pont: a műsorkészítő csapatodat szabadon megválaszthatod. Hármas pont: a műsorkörnyezet legyen vállalható. Ez nem azt jelenti, hogy az előtted és utánad jövő műsoroknak minden mondatával egyet kell érteni, de meg kell felelniük azoknak az alapelveknek, amelyeket fontosnak tartasz.
– Az nem számít, milyen pénzből működik az a média, amely mindezt biztosítja?
– Lehet azt mondani, hogy csak olyan médiumban dolgozom, ahol a tulajdonos bevételei megkérdőjelezhetetlenek. De ilyet nem mernék mondani. Szerintem egyetlen tulajdonos bevételei sem megkérdőjelezhetetlenek. Ha ezt a feltételt is megkövetelnénk, akkor nem nagyon maradna magyar sajtó. Viszont lehet súlyozni. Ha a műsorkörnyezettel, a csapatommal és a saját szabadságommal kapcsolatos elvárásaim teljesülnek, akkor a tulajdonos személyét ki lehet venni ebből a pakliból.
– A fordított G-napnál most az derült ki, hogy mégsem lehet. Meglepett, hogy Simicska Lajos milyen gyorsan végezte ki a saját médiáját?
– Igen. Azt hittem, lassabb lesz. Az nem volt kétséges, hogy megtörténik. Annyira szembement minden logikával a műsorom megszüntetése még májusban, hogy világos lett számomra: ha nincs észszerű indok, akkor valami más húzódik a háttérben. Látván az eseményeket, jól éreztem.
– Elmondtad egy azóta készült interjúban, hogy a szlovák közmédiától megkerestek, dolgozz náluk a magyar nyelvű adásban. Hiányzik annyira a képernyő, hogy ebbe belevágj?
– Ez nem a képernyőről szól, hanem arról, hogy hol találok olyan hangot, amilyet szeretek. Többször találkoztunk az adott média képviselőivel, elmondtam, hogy nyitott vagyok, ők elmondták, hogy nyitottak. Innentől kezdve az a kérdés, hogy jön-e komolyan vehető ajánlat.
– Szimbolikus, hogy a határon túl előbb készíthetsz műsort, mint itthon. Engem régóta foglalkoztat, hogy miért hagyta a közönség, hogy elvegyék tőle a közszolgálatiságot. A rendszerváltástól 2010-ig az egymást váltó kormányok eltérő agresszivitással és eredményességgel próbálták befolyásolni a műsorkészítést, de közszolgálati tartalom mindig volt. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy az emberek nem tudják, mi az, és ezért nem hiányzik nekik.
– Most is van közszolgálati tartalom.
– Olyan híradók, mint amilyenek a sportközvetítések szüneteiben mentek, az ötvenes évek óta nem készültek Magyarországon.
– Nem is arról beszélek, az nyilvánvalóan propaganda. De van az M5, ahol kulturálistartalom-gyártás zajlik, igaz, sokszor ráismersz a politikai színekre, és oda sem mehet be akárki, de mégiscsak létezik, készülnek mondjuk portrék nagy teljesítményt nyújtó emberekkel. Az a baj, hogy annyira nagy a politikai befolyás a közmédiában, hogy ha van is közszolgálati tartalom, azt nehezen vesszük észre.
– Miért nem zavarja a közönséget, amely korábban látott olyan hírműsorokat, mint az Esti egyenleg, A szólás szabadsága vagy Az este, hogy a pénzén propagandagyárat működtetnek?
– De hát miért állt ki a közönség az utóbbi években? Hogy ne legyen netadó. Négyszáz forintért. Semmilyen alapelvért, sem a szólásszabadságért, sem a sajtószabadságért, sem a vallásszabadságért. Ezek nem fontosak. Úgy képzelem, azt mondják otthon a tévé előtt, hogy „majd nézek mást, kit érdekel a politika”. Magyarországon a tízmillióból nyolcszázezer ember fogyaszt politikai tartalmat, rajtuk próbálnak osztozni a politikával foglalkozó sajtóorgánumok. Ez nagyon alacsony szám.
– A kormány és a támogatói azt mondják minderre, hogy 2010 előtt a baloldalé volt a közmédia, most a jobboldalé, ez egy ilyen játék.
– Amit nagyon sérelmezek. Hagyjuk az egyenlőségjelet! Minden közmédiának vannak hibái, de 2010 előtt azért megtörtént, hogy a műsorvezető Magyar Bálint oktatási miniszter orra alá csúsztatta a kiszivárgott érettségi tételeket élő adásban. Gyakorlatilag megbuktatott egy minisztert. Ott voltam, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként felháborodva ment el Az este stúdiójából, mert olyan kérdéseket kapott, amelyekről senki nem egyeztetett vele. Nyilván akkor is készültek elfogult műsorok, én is tudom, de volt szándék a hatalom kontrolljára. Ma meg nincs. Ezért nem tehető ki az egyenlőségjel a két időszak közé.
– Egy rendszerváltás után szerinted érdemes lenne a közszolgálati médiumot újjáéleszteni, vagy inkább be kéne zárni az egészet, mert úgyis jön majd egy kormány, amelyik meg akarja szerezni?
– Ez a veszély mindig fennáll, mégis azt gondolom, hogy szükség van rá. Egy csomó mindenről nem beszélünk. Lassan a magyar írók, színházi emberek, színészek nem tudnak megjelenni sehol. Pedig ez is dolga lenne a közszolgálati médiának. Vitákat generálni, tematizálni. Ennek soha nem lesz milliós nézettsége, de fontos ügyekkel foglalkozik a nemzet szempontjából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.