CSENDKÚRA

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: M.Révész Zsuzsa
2016.08.07.

Közhely, de igaz, hogy eltűnt a csend az életünkből. Ha valaki nem hiszi, akkor csak egyetlen percig maradjon csendben és figyeljen egy átlagos hétköznap délután egy átlagos méretű város zajaira, akár a lakásában, akár a munkahelyén. Elképesztő mennyiségű hang, zaj jut el hozzánk. Pedig a csend épp olyan nélkülözhetetlen, mint az alvás. Hiányában túlterhelődik, kimerül az idegrendszer.

A csend áldásos hatásait – a józan megfontoláson túl  - számos kutatási eredmény is alátámasztja:

Míg a hangos zene, de főként a zaj növeli a stresszhormon-kibocsátást és ezáltal a vérnyomást, a szívfrekvenciát és a légzésszámot, addig 1-2 perc csend elegendő ahhoz, hogy a stressz indukálta folyamatok iránya megforduljon, a vegetatív idegrendszer regeneráló működésmódba kapcsoljon át. A csend a relaxációs zenénél is hatásosabb, írja egy 2006-os tanulmány.

Ha csendben vagyunk, újratöltődhet kimerült mentális kapacitásunk (a figyelemkoncentrációt, döntéshozatalt, tervezést, kitartást igénylő feladatokban nélkülözhetetlen „energiaraktárunk”).

Egy 2013-ban publikált kutatás arról ír, hogy 2 teljes óra csend elég ahhoz, hogy az agy hippocampus nevű régiójában beinduljon a neurogenezis, azaz új idegsejtek fejlődjenek. Ez a terület kapcsolatban áll a tanulással, a memóriával és az érzelmekkel.

Egy csendes, magányos séta biztonságos természeti környezetben lehetővé teszi, hogy az idegrendszer elengedje a folyamatosan figyelő, készenléti állapotot, s ezáltal valódi megnyugváshoz jusson.  Agyunk „őrszeme” az amygdala is takarék-üzemmódra kapcsolhat, ami nagyon fontos ahhoz, hogy a stresszállapotok okozta feszültség oldódjon.  Ha rendszeresen lehetőséget teremtünk magunknak a csendre – akár egy jó sétával, akár relaxációval vagy meditációval – az amygdala méretében is kimutatható a csökkenés, s ezzel együtt a szorongás és félelemérzés is mérséklődik.

A természetben töltött idő jótékony, mentálisan is energetizáló hatását számos kutatás igazolja...

ITT OLVASHATÓ