2017. február 20., hétfő

NE MONDD (HOGY NINCS REMÉNY) - AZOKNAK, AKIK SZINTÉN ALÁÍRTÁK VOLNA, HA VIDÉKIEKNEK IS LEHETETT VOLNA


BLOGÁSZAT
Szerző: Bródy János
Előadó: Koncz Zsuzsa
2017.02.20.



NE MONDD (HOGY NINCS REMÉNY) 

Ne mondd, hogy nincs igazság s nem is lesz itt már soha

Törvényes rend a sorsunk, s nem mostoha!
Ne mondd, hogy nincs jövő és nincs több remény!
S nem vigasztal sem ének, sem költemény

Ne mondd, hogy fenn a Várban, a gyógyszer
végleg elgurult
Hamis a festett képen a hősi múlt!

Ne mondd, hogy szembenézni mindenki fél!Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél!

Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Lesz még egyszer új tavasz
És lesz még szép a nyár,
Az édes napsugárból nekünk is jár!

Ne mondd, hogy készen állsz az útra
Hogyha menni kell!
A táltos új ruhája nem érdekel!
Ne mondd, hogy téved az, ki szebb jövőt remél!
Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél!

Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Lesz még egyszer szép a világ
Nem adjuk fel!
E földön élned is lehetne – nem csak halnod kell!

Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
A napsugár nekünk is jár!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.