A GYEREKEK SEGÍTÉSE - 1. RÉSZ

ÁTLÁTSZÓ - SZOCIO BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.03.29.

Azt hiszem, ez érint meg leginkább mindenkit. A gyerekszegénység. Ez ellen a legtöbben szeretnének tenni, mert azt talán mindenki érzi, hogy a gyerek nem tehet semmiről, főleg nem arról, hova születik.

Cikksorozatunk korábbi részei

L. Ritók Nóra: Hogyan segítsek? – Hogyan adományozzunk III.

A ruhaadományok célbajuttatása – Hogyan adományozzunk II.

Használt ruhák – Hogyan adományozzunk I.

Tanuljunk adományozni

Ám a legnagyobb szegénységben élő gyerekek mögött is családok vannak. Ez pedig a segítségnyújtás módját, és lehetőségét is befolyásolja. Az átörökített szocializációval számolni kell mindig, a családokban kialakított túlélési stratégiákat a gyerekek is átveszik, nehéz azokat a pontokat megtalálni, ahol a leghatékonyabban lehet beavatkozni. A családokat kikerülve a hatékony, változást hozó segítségnyújtás nem lehetséges.

Akik addig mennek el a történetben, hogy karácsonykor készítenek egy cipősdobozos ajándékot, és eljuttatják a rászorulókhoz, nyugodtak lehetnek, azt a célt, hogy legyen mindenkinek karácsonyi ajándéka, elérték. Elérték az örömöt, a mosolyt, a karácsony üzenetével a szegények felé fordulást is. Egyetlen perc boldogságot adtak, és ez is sokat jelent. Akik a gyerekeik használt ruháját, játékait, iskolatáskáját összegyűjtik, és eljuttatják egy szervezethez, aki a továbbjuttatás rendszerét már kidolgozta, és megfelelően működteti, nos, az ő „körük” is ennyi volt, és teljesült is a céljuk. A munkát itt ezen a ponton más veszi át, láncot alkot ez, és nélkülözhetetlen formája a kríziskezelésnek.

Ám van, aki ennél többet szeretne. Pl. közvetlen kapcsolatot akar, és nem ruhát, vagy pénzt adni, hanem olyan élményt, amiről úgy véli, meghatározó lesz majd a szegénységben élő gyerek életében. Ami motivációt ad, segít a kitörésben. Vagy maguk keresnek ilyet a közösségi oldalon, vagy kérik a segítő szervezetet, ajánljon nekik olyat, akit pár napra magukhoz elvihetnek.

Eleinte beleszaladtunk mi is ilyesmibe, talán írtam az elején, mi is a nulláról indulva tanultuk meg azt, amit most tudunk, értünk már ebből az egészből, de a tanulás itt is folyamatos, megy ma is. Igaz, ma inkább a fejlesztések lehetőségiben, hiszen ennyi év után már tudunk annyit, hogy nagy meglepetés ezen a téren nem ér minket már sehol… nem nagyon van már olyan helyzet, amin át ne estünk volna. Külön tanulmányt érne az a sok megtapasztalás, mikor a jó szándék ellenére lukra futottunk, és a segítségnyújtás helyett csak további bonyodalmakat okoztunk, vagy hagytunk okozni olyanoknak, akik a maguk feje után mentek...

ITT OLVASHATÓ