A LAKÓKOCSIS ÉLET ÁRNYOLDALAI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/Mindenkilaci blog szerzője
2017.06.25.

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei. Ezekkel foglalkozik ma az egyik ajánlott poszt. Aztán kicsit elmélázunk azon, hogy vajon a britek képesek lesznek-e kicsit visszavenni a siker érdekében, végül, de nem utolsósorban (hogy ezt a csodálatos közhelyet is beemeljem ide) megnézzük, mi változik januártól a svájci állampolgárság megszerzése terén.

Kialvatlanság, káosz és kilométerundor – vannak időszakok, amikor ezek jellemzik a furgonlét mindennapjait – ismerte el a Mindenkilaci blog szerzője, és ha elolvassátok az alábbiakat, akkor ti is rájöttök, hogy tud ez az életforma durva lenni.

„A furgonlakólét messze nem merül ki abban, hogy az ablakon kikönyökölve énekled a szánsájnreggit, vagy hogy a kora reggeli napsütésben full mékápban jógázol idilli alpesi tájjal a háttérben, miközben a kutyáid vigyázz fekvésben henyélnek melletted, a férjed pedig mintha csak egy barber shop reklámplakátjáról lépett volna le, a legújabb trend szerint nyírt szakállfrizkóval és spontánul laza, mégis elegáns hipszterszerkóban nyújtja feléd fültől fülig érő mosoly kíséretében a frissen gőzölgő kávét, amit az erdőben szedett gallyakból rakott tűz felett főzött le a maga őrölte arabikából, miután megfejte a milka tehenet. 

Tehát nem, nem csak erről szól. 

Eddig sem árultam zsákbamacskát, nem állítottam, hogy a vándor életmód egy édes-ragacsos vattacukor melyet egy unikornis pottyantott ki szivárványszínű bélgőzök kíséretében, azt is megmutattam, amikor éppen egy konténer mellett reggeliztünk, és azt is, ha egy gusztustalan betonparkolóban találtunk csak szállást, vagy ha éppen 17 órát utaztunk és rostokoltunk a dugóban. 

Barátunk szerint azonban ez sem elég, hogy átjöjjön a lényeg.

Akkor tessék, most elmesélem egy hetünket, melyet elsősorban a kialvatlanság, a lakókocsiban eluralkodó káosz, és legfőképpen a kilométerundor jellemzett. 

Három nap alatt harminchat óra meló, aztán levezetésképpen még négy óra standbontás és pakolás, hogy aztán némi alvás után hazafelé vegyük az irányt. 

Utazásunk oka igazán örömteli, gyermekkori barátnőm kimondja a boldogító igent. Szerencsére erről már hónapokkal korábban értesítettek minket, így tudtunk egyáltalán jelen lenni a nagy napon. Ez is az utazó életmód része, nem igazán tudsz részt venni otthon spontánul szerveződő programokon. 

Még meg sem iramodik a vér az ereimben a reggeli koffeinlöket hatására, de már túl vagyunk az első száz kilométeren. Hasítunk a pályán. Vagyis csak hasítanánk, ha Ernő, a lakókocsink világítása megfelelően működne. De miért is működne megfelelően bármi is egy 42 éves lakókocsin? Néha kihagy az index és a féklámpa, világításról pedig ne is álmodozz! (...)...

ITT OLVASHATÓ