2017. június 18., vasárnap

MIT IS ÍR A HOGYISHÍVJÁK - KONOK PÉTER SAJTÓSZEMLÉJE

HOPPÁ BLOG
Szerző: Konok Péter
2017.06.17.


Nem tudom, hányadik sajtószemle lesz ez, amit úgy kezdek, hogy „ez nem a szokásos sajtószemle lesz”. Persze eleve nehéz egy olyan szöveggel boldogulni, ami úgy kezdődik, hogy „szokásos, unalmas reggel volt, Kovács úr felkelt, elment, este hazaérkezett, és lefeküdt úgy, hogy nem történt vele semmi”, pedig hát többnyire ilyen az élet, de így a történet eleve kioltja magát, az efféléből legfeljebb Joyce tudott nagyregényt írni, amit a világ azóta is arra használ, hogy a művelt humánértelmiségiek önalázó hevületükben rendszeresen elárulják, hányadik oldalig jutottak el benne.

Szóval, ez nem a szokásos sajtószemle lesz, mert Kovács úrral éppen hogy túl sok dolog történik, hanem inkább afféle fókusz. Hogy miként sáfárkodunk az örökséggel. Mármint nem arról van szó, hogy felfedeztem egy grátisz amerikai nagybácsit, aki rám hagyta a Microsoft-részvénypakettjét, hanem arról, hogy körülnézek: felszántják, beépítik, lezúzzák, kivágják, hagyják szétesni, hogy ellopják a helyét, lelövik, a farkából kulcstartót csinálnak. Nem csak itt: mindenütt (jó, itt még inkább, ezt nem csupán a perspektíva teszi: viszonylag kevés olyan rezsim van, amelyik ennyire könyörtelenül pusztít el mindent maga körül). Persze, nem mi sáfárkodunk (eleve gyanakodva nézek az általános alanyokra), hanem a rendszerek, államok, kormányok – amelyek állítólag minket képviselnek. Hogy ne mondjam, a mi kegyeinkből sáfárkodhatnak. Az örökség azonban közös, még ha némileg antropomorf közelítés (és tiszteletlenség) is az „emberiség örökségeként” tekinteni rá egy olyan bolygón, amely élőlények trilliárdjainak társbérlete.

Ebben a heti termésben néhány olyan hírt választottam, ami engem ilyen értelemben feldühített vagy elkeserített (többnyire a kettő együtt). Valamilyen formában mindegyik arról szól, hogy miként pusztulnak, alakulnak pénzzé (sőt már nem is kézzel fogható, bár alapvetően abszurd érmékké és bankókká, hanem absztrakt bináris jelekké a számítógépek memóriájában) társadalmi, természeti, kulturális, környezeti értékeink – más szóval, hogyan okoz az emberi társadalom értéktörvénye olyan hiányokat, amelyek soha, semmiféleképpen nem lehet már orvosolni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése