2017. június 10., szombat

NAPI EGYPERCES: MAGYARORSZÁG A ROKONSÁGOK ÉS A PANAMÁK LÁPVILÁGA

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2017.06.10.




A korrupció hazánkban valószínűleg még sohasem volt olyan mértékű, mint Orbán több mint hét éve tartó uralkodása alatt. A hatalom közelében levők között mintha verseny folyna, ki tud nagyobbat hasítani a közpénzből.

Hihetetlen gazdagodásoknak lehetünk tanúi, a Fidesszel baráti kapcsolatot ápoló oligarchák szinte egyik pillanatról, a másikra lettek tehetős emberek, lettek milliárdosok. Egy normális országban, ahol a piac szabadon működik, ott ez akár még természetes is lenne. Nálunk, nem így van. Nem a gazdasági képességek a meghatározóak, hanem a politikai szereplőihez való viszony. Nincs verseny, a lapok előre le vannak osztva, a közbeszerzések csak fügefa levélként szolgálnak, hogy eltakarják a valóságot. A Fidesz fura urai azt hiszik, hogy disznóságaikat a magyar emberek nem veszik észre, s elhiszik, hogy a lopás az valójában nem is az. Amennyiben néha elvegyülnének -álruhában, mondjuk közmunkásként – az “egyszerű emberek” között, akkor furcsa véleményeket hallanának az általuk semmibe vett “alattvalóktól”. Forr az emberekben a düh, ökölbe szorul a kezük, titkon tán’ még a bicskát is nyitogatják, amikor hallják, hogy van egy “uralkodó osztály”, amelynek tagjai szabadon lophatnak, ráadásul cinikusan még az arcukba is vágják: ” akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér”. Rokonok, kollégiumi szobatársak, cimborák, “kötélbarátok”, strómanok országa 2017-ben hazánk.

Meghívom egy kis időutazásra a kedves olvasókat. Ugorjunk vissza az időben úgy 80-90 évet, ehhez vegyük kézbe a nagy realista, Móricz Zsigmond korát talán legmarkánsabban ábrázoló regényét, a Rokonokat. Igyekeztem a legjellemzőbb gondolatait egybegyűjteni, mintegy üzenetként, a mának:

“- A kormány dolgozik. Mindent készen kap a Ház, csak meg kell szavazni.

– Bizony az nagy munka lehet – mondta ő kissé álnokul és kissé megalázkodva. Nem mert ellenzéki szót mondani, inkább hallgatott. Félt, hogy az alispánnak rossz véleménye ne támadjon felőle…”

“A képviselőnek nem a Házban van ma dolga, hanem a kijárásoknál. El nem tudod képzelni, hogy mennyit kell lótnia-futnia. A kerület minden ügyes-bajos embere csak a képviselőre számít. Mindent tőle kér, tőle vár. Minden képviselőnek tele van a zsebe elintézendő dolgokkal. Hanem a fene egye meg, az igaz, hogy más nem tud elintézni semmit, csak a képviselő. Mindenüvé bemehet, és mindenki fél tőle. Az a sok ügyvéd, az itt él máma. Meg a mérnökök, ennek a kettőnek valóságos aranybánya a képviselőség. Meg a pénzintézeti embereknek meg a vállalatok vezetőinek. A földbirtokosoknak sem rossz, mert olyan dolgokat tudnak megszerezni, amihez a közönséges ember nem jut hozzá.”

“Ha valaki felszólalt, mindjárt kommentálták. “Ez kilépett az Egységes Pártból, mert már tudja, hogy el van ejtve, hát így akar magának kifelé népszerűséget csinálni. Most megy ellenzékbe…” “Ez az ellenzéki padokról tart kormánydicsérő beszédet, hogy megmentse a kerületét. Hátha nem állítanak ellenjelöltet.” “Ez azért van úgy felháborodva, mert valami üzletet az ő körében nála nélkül intéztek el, s ő nem keresett rajta.””

“Kezdte megérteni, hogy lehet az, hogy az egész ország meg van véve.

Mindenki függ valami szálon s valami módon a kormánytól. Ő, mint városi főügyész annyira szolgája a kormánynak, hogy egy szabad gondolata nem lehet. De csak erősödjön meg… De hogy lehet megerősödni?… Csak két módon: anyagi függetlenség és társadalmi függetlenség.”...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése