Szerző: Tonka Álmos és Rosenfeld Mirjam
2017.07.01.
Kedves Momentum, nagyon örülünk annak, hogy a sikeres és hasznos olimpiai kampány után először minket, melegeket választottatok egy karakán kiállás tárgyául. Határozott kiállásokra ugyanis szüksége van a politikának, és titeket is sokan vádoltak már mismásolással, szóval a múlt héten közzétett videótok, amelyben a Pride-on való részvételre szólítjátok fel a magyarokat, fontos elmozdulás. Kár, hogy a munkások nem voltak ilyen szerencsések, mint mi, és május elseji ünnepük alkalmával nem részesülhettek hasonló kiállásban. De végülis egy új párt életében mindig fontos lépésnek számít, amikor világossá teszi, milyen ügyeket és milyen társadalmi csoportok vélt vagy valós érdekeit akarja formálni, képviselni.
De ha már itt tartunk, akkor azt azért megjegyeznénk, hogy a karakán kiállás ideális esetben nem kontraproduktív, hanem tényleg hozzátesz valamit azoknak az életéhez, jólétéhez, akik a képviselés tárgyát képezik. És itt már van pár fenntartásunk a videóval kapcsolatban.
Nem tudjuk, hogy a szerelemnek van-e színe és szaga, ezt mindenki maga döntse el. De az, hogy mindez alap, az, hogy a szexuális kisebbségek elfogadása alap, nem biztos, hogy jó kiindulópont. És nem csupán azért, mert ez tényszerűen nem igaz ma Magyarországon, hanem azért is, mert rossz stratégia. A magyar társadalom jelentős része ma elutasító a szexuális kisebbségekkel szemben. Azt is biztonsággal feltételezhetjük, hogy ezek közül az emberek közül sokan nem rossz emberek, csak hát „így nőttek fel”.
És mint minden ember, ők is képesek a változásra, saját bőrünkön is tapasztaltuk már, hogy elutasító emberekből is lehet elfogadó. Csakhogy ez finom, érzékeny, sokszor személyes munka eredménye. Viszont ha szembeállunk valakivel, és szemébe mondjuk, hogy te nem érted az idők szavát, te a múltban élsz, akkor ne lepődjünk meg, ha nem állnak az ügyünk mellé. Ha arcukba fitogtatjuk, hogy milyen faszák is vagyunk mi, mert nekünk ez alap, akkor valószínűleg első reflexe nem a békesség lesz - érthető módon. Ezzel a fajta megbélyegző, kultúrharcos hozzáállással frontvonalakat lehet kiépíteni és fenntartani, ellenfelet lehet radikalizálni, de meggyőzni biztos, hogy nem – és a rendszerváltás utáni magyar történelem kiváló példája ennek a kudarcnak. Ha felülről, a haladás felkent papjai akarják kinyilatkoztatni, hogy mi is az alap, és mi nem, anélkül, hogy érveket is felhoznának, „csakazértmert2017van” alapon, ahelyett hogy közös munkával teremtenénk meg a közös alapot, akkor olyan végeredményeket kapunk, mint amit ma itthon látunk.
Sokszor még saját szüleinknek sem alap. Pedig aztán ha valakik, akkor ők nem rossz emberek, szeretnek is szenvedélyesen, de azért sírdogálnak kicsit, mikor előbújsz nekik. Nem azért, mert homofóbok, hanem mert ez az egész nagyon nem alap. Szembeállni velük, és lemaradizni őket, megölné azt a szeretetet és empátiát, amiből kiindulva majd hosszú munkával tényleg elérhető az elfogadás.
Lehet, hogy ez az „idők szava” bizonyos társadalmi közegekben, de máshol meg nem az. És Magyarország ilyen „máshol”. Lehet, hogy vannak emberek, akik „értik a 21. századot”, de talán annak lehetőségét is fel kell vetni, hogy a „21. század” más-más dolgot súg más-más hátterű embereknek. Van, akinek azt mondja az idők szava, hogy „a szerelemnek nincs neme” és ez alap – (bár nekünk, meleg nőknek és férfiaknak igenis van neme a szerelemnek: épp az a lényeg, hogy nem egy adott nem, hanem egy másik nem iránt vonzódunk, ez befolyásolja az életünket, hogy a szerelmünk neme más, mint az elfogadott, de ez most nem fontos). Viszont vannak olyanok is, akiknek a 21. század jelenségei azt tanítják, hogy becsülje meg a hagyományait, támaszkodjon a régi, sokszor kirekesztő közösségekre, védje meg azokat, ha kell harciasan is. Mert ezektől a hagyományoktól és közösségektől remél biztonságot, miközben a 21. század sokszor az életére káros változásokat hoz.
Ezek az emberek nem hülyék, nem maradiak, nem értetlenek, csak hát a 21. század mást mond nekik. A 21. század ugyanis relatív, és egy kiváltságosabb helyzetben lévő társadalmi csoport tagjainak, a világlátottak, tanultak, jómódúak időtapasztalatát általánosnak, univerzálisnak venni, nem egy győzelemre készülő, többséget építeni akaró párt stratégiája. Hanem egy kultúrharcos, önmagától másokat elidegenítő szektáé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.