2017. augusztus 28., hétfő

AZ EZERÉVES MÚLT ESETE A TYÚKSZAROS JELENNEL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.08.28.


Klasszikus jóreggelt kívánok mindenkinek, ez itt augusztus utolsó hétfője! Kezdjük a magánügyekkel: a hétfőknél jobban csak a hétfőket gyűlölöm, pedig ennek tulajdonképpen semmi racionális magyarázata nincs. És ha ezzel megvolnánk, akkor csapjunk bele abba, ami ennél sokkal nagy érdeklődésre tart számot.

Nagy napra virradtunk, mi tagadás. Ezt pedig nem onnan lehet tudni, hogy valami hidegfront söpör(t) végig felettünk, hanem például onnan is (najó, a csatornafedeleket már lehegesztették, a népeket már elterelték), hogy az LMP tegnap este maroknyi embernek tartott vetítést (rögtön miután Szél Bernadett társelnök harcos beszédet mondott), amelynek témája az Orbán-Putyin módfelett perverz kapcsolat és paktum volt. Különös tekintettel Vlagyimirovics mai budapesti látogatására. Bár a tiltakozó demonstrációt a készülődő vihar agyonverte nagyjából (fogjuk rá az időjárásra, ha úgy könnyebb) hömpölyög a fekália ott a mélyben. És ahogy így elnézem, nem kell majd előre bejelentett tüntetés, hogy kikívánkozzék onnan a mélyből. Azt meg sem a csatornafedelek, sem a kormányzati toporzékolás nem fogja megállítani. Addig is örüljünk annak, hogy Putyin elvtárs cselgáncsot nézni jön ma szép Budapestre, egy rövidet tárgyal majd az illetékessel, és már húz is vérbe. Ettől függetlenül reggel kilenctől este fél kilencig lesznek korlátozások a fővárosban. Hiába, nagy ember ő, ez van. Ha nem fakocka, akkor Putyin.

Egyébként nem tudom nem megjegyezni, hogy bár az Együtt, az LMP és a Momentum is arról beszélt, hogy aggályosnak tartja Magyarország Moszkvához közeledését, azért csak nem sikerült közös nevezőre hozni ezeket az akciókat, hogy lehetőleg ne az legyen, hogy egy maroknyi ember itt, egy másik maroknyi ott. Nem hiába nem vagyok politikus, de így legalább leírhatom, hogy ez így meglehetősen szánalmas.

Közben ne felejtsük el, hogy szintén nagy ember (úgy értem, annak képzeli magát) a deszkán kecskeszar gyanánt pattogó Szijjártó Péter is, aki a változatosság kedvéért a Magyar Hírlapnak adott interjút, amelyben megvillantotta újfent az ő diplomata izmait. Najó, a szokásos szájkaraté, amelybe újra sikerült belekeverni az ezeréves múltat, mintha annak bármi köze lenne a tyúkszaros jelenhez. Azonban a mantra egyéb pontokon is sértette az én fülemet, – túl azon, hogy a teremfocista majdnem büszke rá, hogy több európai kormánnyal kibékíthetetlenül összerágtak – szó szerint így hangzott:

"Én olyan külpolitikát folytatok, ami kizárólag a magyar érdekeket tartja szem előtt, nem vagyunk hajlandók meghunyászkodni senki előtt, ha a több mint ezeréves magyar államot nem tartják tiszteletben."

Hogy mi van? Te olyan külpolitikát folytatsz, Péter csatár? Te? Ez nem külpolitika, egyrészt, ez kocsmadiplomácia. Másrészt az, hogy te egyes szám, első személyben bármit is tehetnél (mint Viktorod, aki félkézzel emeli a nyugdíjakat, ha a számok úgy vannak), hogy bármiről is a saját szellemi kakadúságod kútfejéből dönthetnél, az legalábbis megmosolyogtató. Pedig francnak sincs kedve mosolyogni, ha ezt a színvonalat elnézi. Amellyel szégyent hoztok nem csak a mi fejünkre, de az ezeréves magyar államra is, amit a szátokra nem vehetnétek. Csak így tovább, ne álljatok meg a szakadék aljáig! Nincs az már olyan messze, mint hinnétek.

Bár apuci megpróbálta a legnagyobb titokban tartani második lánya lagziját, de a bulvármédia így is megírta, hogy volt tűzijáték, hangos zenekar, és sok sötétített ablakú Mercedes is Sára lagziján, amely az alcsútdobozi Puskás Hotelben zajlott, az esküvői menüt pedig a Bocuse D’Or versenyző Széll Tamás főzte. Pár év alatt nagyott fordult a világ, amit négy éve még önszántukból toltak a nemzet pofájába (Ráhelke férjhez menését), arról most kussolnak és titokban intézik. Tökéletesen megértem, olyannyira, hogy nemsokára részletesebben is kifejtem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése