2017. november 26., vasárnap

A SZEREP ÉS A MODELL: 130 ÉVE SZÜLETETT KASSÁK LAJOS

MÉRCE
Szerző: K. HORVÁTH ZSOLT
2017.11.26.


Amikor az 1980-as évek végén az az Akadémián kultuszkutató csoport alakult, többen rögtön nemtetszésüknek adtak hangot, mondván az irodalmi szöveg keletkezésének ugyan van társadalmi és politikai háttere de a lényege akkor is a szöveg külső paraméterektől független minősége. Annak igénye, hogy ne a mű ideológiai politikai vonatkozásaival kelljen bíbelődni, hanem magával a szöveggel, az államszocializmus összeomlásakor több volt, mint érthető. Ám a kultuszkutatók azzal érveltek, hogy az éppen lezáruló korszak mutat rá arra: az irodalom mennyire foglya saját korának, ezért, ha az irodalom történetiségét, tovább hagyományozódásának kérdését firtatjuk, akkor számot kell vetnünk az irodalmon kívüli tényezőkkel is.

Kassák Lajos irodalomtörténeti helyének meghatározása elválaszthatatlan a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz tartozó Kassák Lajos Emlékmúzeum 1976-os megalapításától, valamint Kassák hagyatékát haláláig gondozó és feldolgozó Csaplár Ferenc kanonizációs munkájától. Ezzel a mozzanattal ugyan Kassák komplex művészeti tevékenysége és a hozzá kapcsolódó avantgárd csoportosulások intézményesültek, vagyis részévé váltak a hivatalos irodalmi, a művészet- és a kultúratörténeti tudásnak. Azonban kérdés marad, mégis mennyire része Kassák ma a kortárs kultúrának? Ha része, akkor milyen szerepe van ebben a róla a nyilvánosságban kialakult képnek?

Ebben a cikkben amellett szeretnék érvelni, hogy a „vagabund Kassák” képe, mely szerintem a Kassák Múzeum jelenlegi kiállításán sem hangsúlyos elem, részben magának Kassáknak, részben pedig közelebbi és távolabbi tanítványainak, követőinek a műve. A fentebb említett kultuszkutatás ugyanis abból indult ki, hogy az író, a költő, s általában a művész valamilyen szerepet játszik, akarva-akaratlanul kialakít magának valamilyen imázst, mellyel a nyilvánosság előtt szeretné önmagát megjeleníteni.

Az irodalmi kultuszkutatás látásmódját alkalmazva, 2002-ben Csaplár Ferenc módfelett izgalmas kiállítást rendezett „Kassák születésnapjai” címmel. A tárlat abból a feltevésből indult ki, hogy egy ismert művész évfordulója nem egyszerű dátum, amelyen páran felköszöntik, hanem jó „rendezés” esetén igazi esemény, melynek közönsége van, márpedig ha ilyen spektákulum alakul ki, akkor érdemes azt tárgyakkal együtt megörökíteni. Csaplár utóbb megjelent szövegéből az világlik ki, hogy maga Kassák is emlékezetessé óhajtotta tenni minden „kerek” születésnapját, ennek leghívebb kifejezési formája pedig a fotográfia volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése