2017. november 28., kedd

ÜGYES-BAJOS DOLGAINK

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: DR. SZÜDI JÁNOS
2017.11.28.


2018. január 1-jétől gyökeresen megváltoznak azok a szabályok, amelyek alapján elintézhetjük ügyes-bajos dolgainkat, hivatalos elnevezéssel: hatósági ügyeinket. Új törvény, az általános közigazgatási rendtartás [Rendtartás] váltja fel a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásokról szóló törvényt [hatósági szolgáltatás törvénye], megváltoztatva mindent, amihez eddig “hozzászoktunk”. A két törvény szabályozási filozófiája is eltérő. A hatósági szolgáltatás törvénye kódex, átfogóan szabályoz. Rendelkezéseitől más jogszabály csak felhatalmazása alapján térhet el. Ezzel szemben a Rendtartás számos kérdés meghatározását “mellőzi”. Ágazatonként születhetnek megoldások, kiegészítő szabályok, növelve a rejtélyes megoldások számát.

A hatóság rejtélye

A hatóság dönt az ügyfél jogairól, kötelezettségeiről, eldönti a jogvitát, megvizsgálja, történt-e jogsértés, igazolást állít ki valamely tényről, állapotról, adatot igazol, nyilvántartást vezet. De ki a hatóság? Ez nem derül ki a Rendtartásból: “hatóság az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet, önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki.” Mi a különbség a hatáskör gyakorlására történő feljogosítás, és a hatáskör gyakorlására történő kijelölés között? Egyik lehetséges megoldás: a hatáskör gyakorlására feljogosított kijelölhet mást aki a nevében eljár? Vajon a Rendtartás miért nem határozza meg az illetékes hatóságot? A törvény indokolásából megismerhető az ok: “A törvény a hatóság fogalmának meghatározása során … nem részletezi, hogy … a jogalkotó milyen szervezetet és milyen feltételekkel ruházhat fel hatósági hatáskörrel. Ezt a törvény a mindenkori közigazgatás-politika feladatává és felelősségévé teszi, egyedi mérlegelést téve lehetővé a jogalkotónak, és nem állít tételes jogi korlátokat, feltételeket az ésszerű hatáskör-telepítés elé. ….Minderre tekintettel a törvény sem a hatóság, sem a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, sem pedig a felügyeleti szervre vonatkozóan nem tartalmaz mögöttes kijelölést.”

Az ügyfél rejtélye

Ki lehet ügyfél? Az, akinek jogszerző képessége van, illetve az, akinek a terhére kötelezettséget lehet megállapítani? Polgárjogi értelemben az embernek a fogantatás pillanatától kezdődően lehetnek jogai és kötelezettségei, így ügyfél is lehetne. Ügyfél lehetne minden olyan szervezet, amelyet az állam jogképesnek elismer. A Rendtartás nem így szól: “Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti …” Mi a gond ezzel a meghatározással? Hívjuk segítségül a törvény indokolását: a Rendtartás “csupán” annyiban tér el a hatósági szolgáltatás törvényétől, hogy a “…jogos érdek tekintetében – elsősorban jogalkalmazási okokból – egyértelművé teszi, hogy kizárólag az üggyel kapcsolatos közvetlen érintettség jöhet tekintetbe az ügyféli minőség szempontjából.” Így minden ügyben mérlegelheti a hatóság: a hozzáforduló csupán érintett vagy közvetlenül érintett?

Az eljárási képesség rejtélye

Saját ügyében az járhat el, aki cselekvőképes. Polgárjogi értelemben a nagykorú ember cselekvőképes, kivéve ha a bíróság gondnokság alá helyezte. A hatósági eljárásokban a cselekvőképesség ettől eltérhet. A hatósági szolgáltatás törvénye szerint: jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvőképes – a tizennegyedik életévét betöltött – személyt is megilleti az eljárási képesség. A Rendtartás e körben mást mond: “a természetes személy … akkor rendelkezik eljárási képességgel, ha az ügy tárgyára tekintettel cselekvőképesnek minősül.” E változtatáshoz az indokolás nem fűz magyarázatot. Lehetséges, hogy a hatóság minden ügyben és minden ügyfélnél mérlegeli az eljárási képesség meglétét, még akkor is, ha a Polgári törvénykönyv szerint az illető cselekvőképes? Mi a helyzet, ha valaki nem tud eljárni saját ügyében, például a kora miatt? A hatósági szolgáltatás törvénye világosan rendelkezik: “Az eljáró hatóságnak hivatalból kell vizsgálnia az ügyfél eljárási képességének meglétét. Szükség esetén az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri.” Nem így szabályoz a Rendtartás: “Ha törvény nem írja elő az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselője, vagy az általa, illetve törvényes képviselője által meghatalmazott személy … is eljárhat.” A kiskorú gyermek törvényes képviselője – kizáró ok hiányában – nem mérlegelhet, köteles eljárni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése