2017. december 3., vasárnap

ORBÁN ÉRT AHHOZ, HOGY KÍNA KAPCSÁN MINDENT EGY LAPRA TEGYEN FEL - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2017.12.03.


- Magyarország a kínai piacra pályázik, csak éppen labdába nem rúg Németország mellett

- Schilling Árpád: Orbánnak be kellene látnia, hogy lejárt az ideje, túl régen tehénkedik rá az államra

- Már 84 ezer magyar dolgozik Ausztriában, számuk az utóbbi egy évben 10 %-kal nőtt


FAZ

Brüsszel ideges arra a gondolatra, hogy a kínaiak korszerűsítenék a vasútvonalat Budapest és Belgrád között. Az EU már évek óta egyre-másra emeli a kifogásokat a terv ellen, A Bizottság szorgalmazza, hogy a munkára írjanak ki közbeszerzést, és ne adják oda egyszerűen kínai cégeknek. Ugyancsak sürgette az átláthatósági szabályok betartását, így a magyarok közzétették a pályázatot. Orbán ért ahhoz, hogy mindent egy lapra tegyen fel. Számára itt többről szó, mint a vasúti pálya megépítéséről. Már 2010 óta hirdeti a keleti nyitást. A 16-+1-es találkozón joggal mondhatta, hogy a Kínához fűződő gazdasági kapcsolatok erősítésében Magyarország élen jár a térségben. A politikus akkor sem jön zavarba, ha nagy szavakra van szükség: budapesti megnyitó beszédében történelmi jelentőséget tulajdonított a fórumnak. Egy oldalvágást elhelyezett a kínai közeledést szkepszissel figyelő unió, illetve nyugati tagok számára is, amikor kifejtette, hogy Európa nem szigetelheti el magát. Ezt neki szokták mondani a migráció ügyében.

Kína számára persze sokkal kisebb a közép- és kelet-európai régió jelentősége. De az ország túlzott kapacitásokkal küszködik, és ezeket le lehet kötni, ha az ország beszáll külföldön az infrastruktúra fejlesztésébe. A hatalmas acélfölöslegeket pl. a vasútépítésnél lehet felhasználni. Különben igen sok embert kellene odahaza elbocsátani. További cél, hogy új piacokat hódítson meg, kereskedelmi utakat hozzon létre. Csak tanakodni lehet azon, vajon az EU megosztása, illetve meggyengítése szintén Peking célkitűzései között szerepel-e. De az már látszik, hogy az unió által emelt akadályok ellen vannak azok az államok, amelyeknek érdekük a kínai kapcsolat. Ilyen Görögország és Magyarország. Egy szakértő szerint Kína számára az is fontos, hogy olyan partnerei legyenek, amelyek nem forszírozzák furtonfurt az emberi jogokat. A magyar piacnál persze a német sokkal nagyobb, és az ázsiai ország dolgozik is azon, hogy a német kormányt megnyerje az új „selyemút” kezdeményezésnek, ám Berlin nem bízik abban, hogy hosszú életű lesz a program. De amúgy a bilaterális gazdasági együttműködés már régóta igen szoros. Orbán Viktor utalt is arra, hogy a magyaroknak igen erős riválisaik vannak a kínai piacon.

NZZ

Kelet- és Nyugat-Európa között nő a feszültség, de az új árokért nem csupán a keletiek a felelősek. A nyugati fölényeskedés teljesen téves, és a kapcsolatok helyreállításához mindkét félnek tennie kell. Brüsszelben cseppet sem örültek a hét eleji budapesti konferenciának, mert Kína terjeszkedni kíván és az EU-ban attól félnek, hogy igyekszik megosztani az uniót. A közép-európaiak pedig meg tudják nehezíteni a közös fellépést Peking ellen. A nézetkülönbségek a régi és a tagok között a menekültügyben a leglátványosabbak. De ezen túlmenően Keleten sokan érzik magukat másodrendű állampolgároknak. Több kormány elveti a szorosabb integrációt is. A magyarok, lengyelek és a csehek nem szeretnék az eurót sem. Persze jó pár dologban nincs igazuk, lásd a lengyelek vitáját a jogállamiságról és a hatalmi ágak elválasztásáról. De a varsói álláspontot támogatja a hasonszőrű magyar vezetés. Ám aki belép egy klubba, annak be kell tartania a játékszabályokat. És sok kérdést már nem lehet nemzeti hatáskörben eldönteni. Úgyhogy Brüsszel nemigen tehet mást, mint hogy közbeavatkozik, ha azt akarja, hogy a normákat legalább valamennyire tiszteljék.

Viszont más témák kapcsán jogosan lázong az egykori keleti tömb. És az sem kérdéses, hogy ezek az országok nagy hívei az egységes piacnak. Még Orbán és Kaczynski sem hagy kétséget afelől, hogy szóba sem jöhet a kilépés. Ezért azután izgatottan reagálnak, amikor a Nyugat korlátozni kívánja a szabad belső piacot. A külföldre kivezényelt dolgozók munkavállalási feltételeinek szigorítását Budapest és Varsó protekcionizmusnak minősítette. Az is érthető, hogy nem pártolják az együttműködés elmélyítését, és hogy berzenkednek az euró bevezetésével szemben, mert miért kellene fizetniük egy gazdagabb államnak, mint Görögország. Az ellentétek áthidalására a keletieknek meg kell szabadulniuk a kisebbségi érzéseiktől, és nem szabadna túlbecsülniük saját nemzetük jelentőségét. A nyugatnak ugyanakkor kár szegény rokonnak tekinteni a keletieket. És hiba volna megfeledkezni arról, hogy a térség produkálja a földrészen az egyik legerősebb gazdasági növekedést. Semmi sem szól az ellen, hogy a Nyugat ne egyenlő partnerként tárgyaljon a Kelettel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése