2018. január 6., szombat

KENDE PÉTER: AZ ORBÁN-RENDSZERREL AZ ÖNHITT HATALMI GŐGJE IS VÉGEZHET

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2018.01.06.


Legalább háromnemzedéknyi időt élt, karácsonykor töltötte be a kilencvenet. Kende Péter szociológus, politikai író harminc éve él kétlaki életet, egyik hazája Franciaország, a másik nagy kötődése Magyarország, Budapest, a forradalom városa. Litván Györgyékkel együtt az 1956-os Intézet egyik alapítója, 1994 óta a kuratórium elnöke, s bár az intézetet azóta állami ellenőrzés alá vonták, ma is bejár a Dohány utcai irodába. A háromnemzedéknyi időbe három nagy modernizációs kísérlet mellett három bukás is belefért. 1945 a szociális felemelkedés esélyét hozhatta volna el a nemzet kitaszítottjainak, 1956 a társadalmi forradalomét, 1990 a liberális demokráciáét. Mindhárom kísérlet elbukott. A demokrácia romokban hever, ’56 mítoszát szimbolikusan bedarálta a NER. Azt nem tudja, mikor és hogyan ér majd véget az Orbán-rendszer, de abban biztos, hogy az unió a nyitott nemzetállamok szövetsége marad, a nacionalista államok képtelenek lesznek uralmuk alá hajtanai a globalizált gazdaságot. Kende hiába „a borzalmas 20. század” gyermeke, mégis javíthatatlanul optimista.

2006-ban jelentette meg leghatásosabb történelmi elemzését, amikor a pesti utcán a híres-hírhedt ’56-os emlékév jobboldali zavargásai dúltak. A Parlamentben tolongtak a díszvendégek, a belvárosban retrótüzek égtek. Szimbolikus lehetett.

– Az ’56-os könyvemben azt írtam, hogy az életemet három jelentős fordulat tagolja: 1945, 1956 és 1989–90. 2006-ban még nem sejthettem, hogy lesz majd egy negyedik, minden korábbit fölülíró mozzanat. 2010 összeomlása minden korábbi reményünket szétdúlta. Életem első harminc éve ’56-tal zárul. Európa utolsó klasszikus forradalma volt. Az emigráció szintén harminc évet tesz ki. Ezt követte a máig tartó kétlaki élet francia és hazai helyszínen. Sorsdöntő változást, valójában bukást a legutolsó hét év is hozott. 2010-ig normális demokráciában éltünk. Amit ma az állami propaganda harsog, legkevésbé sem fedi a valóságot. Korábban hamisítatlan politikai váltógazdaságban éltünk, mindenkor bízhattunk abban, hogy ha egy párt vagy pártszövetség hatalomra jut, azt idővel leváltja a másik.

Ennek azonban 2010-zel vége.

– Ez az, amit még mi sem tudhatunk. Sejtelmünk sincs például arról, miként omlik össze az Orbán-rendszer. Bizonytalan, hogy a konstrukció választásokon dől-e meg, gazdasági krízis billenti-e ki, vagy nemzetközi trendekhez igazodva borul-e fel. És egyáltalán összeomlik-e? De végezhet vele a sors, a hübrisz, a politikai kontroll alól kiszabaduló vezető önhitt hatalmi gőgje is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése