2018. január 19., péntek

UNGVÁRY KRISZTIÁN A MÚLT FELDOLGOZÁSÁRÓL: FOLYAMATOSAN HÜLYÉNEK NÉZIK A TÁRSADALMAT

QUBIT 
Szerző: BODNÁR ZSOLT
2018.01.19.



„A jog egy diktatúra mocskát soha nem fogja tökéletesen kezelni. A bírói felelősségre vonás nem egy csodaszer, ahogy egy válópernél sem az: senki nem lesz teljesen elégedett az eredménnyel, de ez nem jelenti azt, hogy magáról a dologról le kellene mondanunk” – hangzott el Ungváry Krisztián történész szájából a szerda este, az előadók meglepetésére is bőven telt házas, „Múltfeldolgozás, ügynökügyek, emlékezetpolitika” című rendezvényen szerda este a Párbeszéd Házában. 


A politikai közbeszéd hosszú ideje egyik legforróbb témájáról tartott, az Eötvös Csoport és a Társadalmi Reflexió Intézet által szervezett beszélgetést az a Sólyom László vezette fel, aki az 1991-es igazságtételi törvény egyik fékje volt, amikor az Alkotmánybíróság az ő elnöksége alatt alkotmányellenesnek nevezte az 1991-ben csaknem kétharmados többséggel elfogadott törvényt.

A benyújtói, Zétényi Zsolt és Takács Péter képviselők után Zétényi-Takács-törvénynek nevezett tervezet azt tette volna lehetővé, hogy az 1944. december 21. és 1990. május 2. között a legsúlyosabb politikailag motivált bűncselekmények (emberölés, hazaárulás) elévülése újrakezdődjön, de az Alkotmánybíróság határozata egyértelműen fogalmazott: „jogsértéssel nem lehet jogállamot építeni”.


Sólyom szerint ez nem az igazságtétel megtorpedózása volt, csak azt mondta ki a testület, hogy jogállamban még az igazságosság nevében sem lehet áttörni a büntetőjog alapelveit. Viszont az Alkotmánybíróság maga mutatott egy másik utat: a nemzetközi jogban nem évülnek el a háborús és az emberiesség elleni bűncselekmények, márpedig az 56-os sortüzek pont ide sorolhatók – lettek is belőlük perek, majd börtönbüntetések.

Nincs tökéletes megoldás

Miközben a többi posztszocialista országban már 1990-91-ben megszülettek azok a törvények, amelyek hozzáférhetővé tették a titkosszolgálati aktákat, Magyarországon először 1994-ben hoztak ide vonatkozó törvényt, de abban is csak lusztrációról, vagyis egyes fontos tisztségeket betöltő személyek átvilágításáról volt szó – akták feltárása, összeférhetetlenség megállapítása nélkül. „Egy nagyon torz és korcs törvény született, amely a megfigyeltek jogairól egy szót sem szólt” – mondta Sólyom, aki szégyenletesnek tartja, hogy húsz évig semmilyen lépést nem tettek az ügyben, de az már szerinte részsiker, hogy 2014 óta a megfigyeltek hozzáférhetnek a saját és ügynökük adataihoz...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése