2018. február 11., vasárnap

NEM AZÉRT VÁLASZTUNK NÉGYÉVENTE VALAKIKET A NYAKUNKRA, HOGY LEGYEN AKI DEMOKRATIKUS FELHATALMAZÁSSAL KIZSÍGERELJEN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.02.11.


Jó reggelt kívánok, újra itt vagyok! Javaslom, tartsuk meg a vasárnapot. Igét ugyan nem hirdetek, de hátha menni fog anélkül is. Az esti rendhagyás után összerakom a szerintem fontos történéseket, és most szólok, hogy nem lesz szó a Story gáláról. Először is lehet, hogy biztos, hogy nem vagyok egy kifinomult ízlésű, eltartatott ujjal fintorgó műkedvelő, de én másokkal ellentétben mindenkinek ajánlom a Kojot című filmet. Immár úgy, hogy megnéztem, és úgy is, hogy még távolról sem vagyok az erőszak híve, márpedig ez a film ebben egyáltalán nem szenved hiányt, sőt. Az egész film maga a tömény erőszak. Azt olvastam, hogy: "a Kojot azzal az elemi dühvel ábrázol­ja az igazságtalanságot, megalázottságot és az erőszak mindent behálózó köreit, ami azokat létrehozza és folyamatosan újratermeli, pont olyan visszataszítóvá válik, mint a világ, amit megmutat."

Arról nem beszélve, hogy ezen felül még ráadásul: "átgondolt, érvényes esztétikai koncepció nélkül eresztettek itt össze manapság divatos formanyelvi megoldásokat,"

ezért egy nagy szar lett belőle. Én ezzel szemben azt gondolom, hogy az az igazságtalan, ocsmány, visszataszító, geci világ, amit a film bemutat, az pontosan azzá és olyanná teszi a benne élőket, amilyeneknek a filmben látjuk őket. Ennyi. Ha van tanulság, akkor az ez, ha van tragédia, akkor az ez. Nézzétek meg, ma még megtehetitek!

Az igazságtalan, korrupt világ márpedig itt döbörög körülöttünk, és az egyik legnagyobb perverzitása éppen az, hogy az igazságtalan, elnyomó, korrupt rendszert működtetők következmények nélkül vinnyoghatnak, hogy ők az elnyomottak, a mártírok. Úgy tűnik, Kovács Desikerült? Zoltán és Schmidt Mária újra feladat előtt áll. Kénytelenek lesznek ők kettecskén nyakon ragadni a billentyűzetet és újra megvédeni Orbán Viktort. Ezúttal a The New York Times ellenében, amelyik egy se nem rövid, se nem túl hízelgő cikkben elemzi, hogyan vált az orbáni Magyarország 2010 után a puha autokrácia egy furcsa változatává, amelyet a „csókosok” kapitalizmusa, a szélsőjobbos retorika és az egypárti politikai kultúra emel köbre. Szó esik a CEU kinyírási kísérletéről, az igazságszolgáltatás kormányzati befolyás alá helyezéséről, a civilek ellen hozott törvényről, Sorosról, de Mészároslölö szárnyalásáról és Tiborcz István Elios ügyéről is. No meg természetesen a lényegről: Orbán Viktor most valószínűleg az EU legnagyobb kihívása, aki immár közvetlenül szembemegy az Európai Unióval, miközben dollármilliárdoknak megfelelő összegű támogatást kap az EU-tól. Szóval semmi új, semmi olyan, amit ne tudnánk, de azért mégis lesújtó. Nem lennék meglepve azon sem, ha kiderülne: az önjelölt nemzetmentő számára nagyon is hízelgő, hogy ekkora nagy arcnak tartják. Szerintem ez lehet a Lovasberény-szindróma földhözragadt magyarázata is. Ezért van pozícióban minden korrupt gazember körülötte, akiről kiderült, hogy korrupt gazember, de ő nem engedte el a kezüket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése