PONTOS SZÁMOK MUTATJÁK MEG, MEKKORÁT ZUHANT A MAGYAR ISKOLA

INDEX
Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2018.02.23.

A kormány ugyan a szakképzést erősítené a gimnáziumok rovására, a családok épp ellenkező vágányon vannak: 2017-ben először történt meg, hogy gimnáziumba jelentkeztek a legtöbben, a szakiskolákban meg lassan kiürülnek az osztályok. A 16 éves tankötelezettség óta brutálisan sok a lemorzsolódó, alapvetően ma is az határozza meg a sikert, hogy ki milyen családba születik. Friss számok a magyar közoktatás állapotáról.

A béremelések ellenére továbbra is alulfinanszírozott oktatási rendszer és alulfizetett tanárok, ennek megfelelően egyre kevesebb pályakezdő és elöregedett tanári kar, és a romló összteljesítmény mögött nemzetközileg is kirívó mértékű egyenlőtlenség jellemzi a magyar közoktatást a legfrissebb hivatalos számok szerint. Az adatok a frissen megjelent „A közoktatás indikátorrendszere 2017” kiadványból származnak.

A kutatók (az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetét képviselő Hajdu Tamás, Hermann Zoltán, Horn Dániel és Varga Júlia) 2015-ben dolgozták ki ezt az indikátorrendszert, hogy a viták mögött legyen egy olyan egzakt háttér, rendszeresen frissülő adatokkal, amely „alkalmas arra, hogy a szakpolitikai döntéshozók könnyen és pontosan tájékozódjanak a közoktatás aktuális állapotáról, illetve trendjeiről”.

A közoktatás globálisan is egyre inkább a sztenderdizált mérések irányába megy – látható ez például a gyerekek kompetenciáit mérő PISA iránti óriási figyelemből is. A legutóbbi, minden korábbinál rosszabb magyar PISA-eredményekre az MTA mellett magyar oktatáspolitikának is reagálnia kellett, de a gyakorlati eredményeket még nem lehet látni. Kommunikációs szinten Palkovics László államtitkársága nagyjából három dolgot tett:

PISA katasztrofális eredményeit más adatokra mutogatva relativizálták: olyan tesztekre hívták fel a figyelmet, amelyeken a magyar gyerekek vagy jobban teljesítettek, vagy magukhoz képest nem romlottak (TIMMS, Országos Kompetenciamérés).
Azt hangsúlyozták, hogy a pocsék PISA-ról nem a 2010 utáni oktatáspolitika tehet, „annak az eredményei lassan érnek be”.

Ezzel együtt megígérték egy új Nemzeti Alaptanterv kidolgozását, a munka koordinálásával egy miniszteri biztost, Csépe Valériát bízták meg.

Politikai retorika és tényleges cselekvési terv, mozgástér tekintetében még most sem lehet tisztán látni, az új NAT körüli munka lényegében zárt ajtók mögött zajlik, kívülről a szakmában sem nagyon tudják, mi várható, érdemi szakmai párbeszéd egyelőre ezúttal sincs. Az oktatás pedig kétségtelenül olyan hatalmas, sokszereplős rendszer extrém tehetetlenségi nyomatékkal, ahol a szakpolitikai beavatkozások általában csak lassan mennek át...

ITT OLVASHATÓ