2018. április 7., szombat

A VÁLASZTÁS TÉTJE

FARKASVONÍTÁS BLOG
Szerző: Tarski
2018.04.07.



Néhány nappal a választások előtt egyes politikai elemzők szuperlatívuszokban beszélnek az április 8-ai választásról. Ez talán érthető is, hiszen ezek az elemzések mindig valamelyik pártnak a javára szolgálnak, és ezért ha a választás tétjét magasra helyezik, akkor talán többen fognak elmenni szavazni és a preferált pártra adják a voksukat. Ez önmagában nagyon is hasznos lenne, de az már nem, ha ezek a szuperlatívuszok messze elrugaszkodnak a valóságtól. Ilyen elemzéssel találkozhatunk Lengyel László esetében is, aki szerint: “Történelmi választóvonalhoz értünk: rendszerváltó választáshoz. Eljött a rendszerváltás éve, hónapja, napja és órája. 1918-ban, 1945-ben, 1956-ban és 1989-ben voltunk hasonló helyzetben.”


Szigorúan véve minden választás történelmi választás olyan értelemben, hogy az bekerül a történelem könyvekbe, különösen akkor, ha annak megvan az a különös sajátossága is, ami a korábbiaktól eltérő lehet. De az április 8-ai választás nem ilyen lesz, hiszen nem tekinthető rendszerváltó választásnak. Ugyanis rendszerváltásról politikai filozófiai értelemben akkor beszélünk, ha egy új politikai rendszer főtípus jön létre. Ez pedig akkor válik lehetővé, ha a politikai rendszer működtetését egészen új paradigmákra építik. Ilyen pedig legutóbb akkor történt meg, amikor a hűbéri politikai rendszert felváltotta a liberális demokrácia. Ez a politikai rendszer főtípus két alapelvre épít: a hatalommegosztás és a népszuverenitás elve. Ha viszont egy konkrét működő liberális demokráciát akarunk megvalósítani, akkor jutunk a liberális demokráciák modelljeihez, amelyek nyilván megtartják a liberális demokráciákra jellemző paradigmákat, de annak egy sajátos formáját öltik. Ha tehát ezt a fogalmi különbségtételt elfogadjuk, akkor csupán modellváltás jöhetne létre április 8-án, de csak akkor, ha az ellenzék győzne. Ha viszont a Fidesz győz, akkor feltehetően a korábbi modellt fogják alkalmazni és folytatni. Ennek a differentia specifica-ja a nemzeti keresztény kurzus. De még azt sem állíthatjuk, hogy egy modellváltás során az ún. “maffiaállamot” bontják le, amit szeretnek különösen hangsúlyozni ellenzéki körökben, mert ez a fogalom minden korábbi politikai rendszert jellemzett, ezért nem lehet egy politikai rendszer modell különös ismérve sem. Összességében történelmi választásról igazán csak az 1989. évi választás esetén beszélhetünk, a többi választás csak modellváltásként értékelhető. Ezek közül kivétel az 1956-os év, amikor nem is volt választás, csak egy elbukott kísérlet volt a szocializmus demokratikusabbá tételére. Az 1989-es választás volt olyan, hogy a korábbi liberális demokráciákat követő egypárti diktatúrát, tehát a létezett szocializmust ismét liberális demokrácia váltotta fel, annak is az MDF-es nemzeti keresztény modellje. Ennyit az elméleti fogalmak tisztázásához.

Azt gondolom, hogy a mostani választás tétjét két problémakörben fogalmazhatjuk meg: a migráns-ügy és a kormányzóképesség problémája, pontosabban az egyes pártoknak ezekre adott konkrét válaszaiban. Létezik nyilván e kettőtől eltérő és nagyon is fontos probléma, mint például az egészségügy és az oktatás ügye, de ezeknél sokkal döntőbb az előbb említett két tényező. A migráns-ügy azért a legfontosabb tényező, mert az hosszabb távon determinálja hazánk és az egész magyarság sorsát. Itt az az alapvető kérdés, hogy ebben a mai népvándorlásban képesek leszünk-e megtartani a magyar nemzetállami mivoltunkat, vagy pedig felolvadunk Európa nagy iszlamizálódásában. A kormányzóképesség pedig azért fontos, mert az a következő négy év történéseit, hazánk stabilitását és biztonságát befolyásolhatja alapvetően. Itt az a nagy kérdés, hogy az elkövetkező kormánynak sikerül-e egy békés és nyugodt építőmunkát megalapoznia a politikai rendszer stabilis működtetésével, vagy sem. Azt kell mondanom, hogy mindkét probléma tekintetében a Fidesz áll jobban, amit egyben a támogatottságuk is mutat...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése