2018. június 12., kedd

A MINDENÁRON KRITIZÁLÁS UGYANÚGY A SEMMIBE VISZ, MINT A KRITIKÁTLANSÁG

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.06.11.


Bármit csinálsz, kérdezd meg magadtól: ezzel hidat építek vagy falat emelek? Közelítek vagy távolítok? Segítem a probléma megoldását vagy hátráltatom? Igen, akkor is, amikor épp posztolni készülsz Facebookon.” – Nagy Szilvia, a Szivárvány Misszió Alapítvány elnöke a Pride megnyitón.

Azért van egy alapvető, testtartásbeli különbség a magyar jobb- és baloldal között, és azt hiszem, ebben rejlik a jobboldal fölénye: itt az emberek háttérbe szorítják a személyes érdekeiket a közösség érdekeivel szemben.” – G. Fodor Gábor a 24.hu-n megjelent interjúban.

Elég furcsa dolog talán egy kifejezetten liberális, melegjogi szervezet vezetőjét és G. Fodor Gábort egyszerre citálni egy cikkben. De az élet furcsa. Márpedig azért, mert ez a két idézet összeillik, ugyanarról beszél, és igaza van.

Ma Magyarországon a jobboldal egy teljesen tekintélyelvű közösség, amely felülről lefelé, a megfélemlítésből, az alázatból, és az én véleményem szerint egy hamis hitből táplálkozó, nem valódi lojalitásra épít. Ezzel szemben pedig áll a baloldal, amely individuumokból, egyéni, szétaprózott érdekekből, saját igazságból áll össze, mindenfajta közösség nélkül.

Mindkét irány rossz. A kritikanélküliség, a hamis lojalitásra épített közösség, és a közösség nélküli kritika is rossz irányba viszi az országot. Persze azt mondjuk tudjuk, hogy ki fog nyerni: az, akinek van közössége.

Van egy hamis mítosz a kritikáról és a rosszul értelmezett véleménynyilvánítás szabadságáról a baloldalon. Ez az, hogy a kritika mindig előrevisz minket. Pedig valójában a közösség tud előre vinni minket. Az a közösség, amely képes elmondani, befogadni, és feldolgozni a kritikát. A jobboldal ezért viszi rossz irányba az országot, mert ők nem képesek erre, a baloldal pedig azért, mert nem képes közösségében gondolkodni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése