2018. július 30., hétfő

AZ ELIT MINDIG KÖNNYEBBEN KOLLABORÁL - MAJTÉNYI GYÖRGY: A TOTALITÁRIUS RENDSZEREK ALULRÓL IS ÉPÍTKEZNEK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.07.30.



Amikor az emberek elfogadják a hatalom által megszabott kereteket, és a hétköznapokban ezek alapján kötik meg a saját kompromisszumaikat, akkor egyúttal stabilizálják, üzemszerűvé is teszik az autoriter rendszer működését – mondja a 168 Órának Majtényi György történész, aki nemrég megjelent, Egy forint a krumplis lángos című kötetében személyes sorsokon keresztül mutatja be a Kádár-kor társadalmának legjellemzőbb vonásait. A társadalomtudóst arról is kérdezzük, milyen analógiákat fedez fel a NER és a Kádár-korszak között, mikor működött nálunk utoljára a társadalmi szolidaritás, és milyen egyéni alkukat kellett megkötni ahhoz, hogy valaki lemondjon a demokratikus alapjogokról a személyes boldogulása érdekében.

Ön történészként az 1990 előtti évtizedekkel foglalkozik. Milyen gyakran kapja meg azt a kérdést, hogy a NER-rel visszatértünk-e a Kádár-korba?

– Elég gyakran. A hallgatóim például rendszeresen rákérdeznek.

Mit szokott válaszolni?

– Attól függ, miként teszik fel a kérdést. Ha a lehető legegyszerűbben, akkor az a válasz, hogy a két rendszer nem ugyanolyan. Léteznek ugyan párhuzamok, de a különbségek jóval markánsabbak. Amiben ma élünk, az már nem alkotmányos demokrácia, inkább választási autokrácia, és láthatóan az emberi jogok további korlátozása felé tart. A Kádár-korszak viszont a hatalomgyakorlás szempontjából mindvégig diktatúra volt, függetlenül attól, hogy miként változott, puhult fel az utolsó időszakára.

A Kádár személye iránti nosztalgiának mik a legfőbb okai?

– Kádár népszerűsége, személyének megítélése az elmúlt hatvan évben folyamatosan változott, és ez igaz a rendszerváltozás előtti időszakra is. Az ’56-os megtorlások miatt eleinte kifejezetten népszerűtlennek számított, ami a hatvanas években fordult át. Kádár imázsának fő vonása az volt, hogy ő a nép egyszerű gyermeke, életvitelében sem különbözik az átlagembertől. A nyolcvanas években viszont már érzékelhetők voltak a rendszer válságjelenségei, és a korabeli felmérések is azt jelezték, hogy megrendült Kádár népszerűsége. Halálát követően, a rendszerváltozás után ismét népszerűbbé vált, aminek legfőbb oka a szocializmus életszínvonal-politikájában keresendő, hiszen a rezsim törekedett rá, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei számára a korábbinál magasabb nívójú életvitelt tegyen lehetővé. Ennek a súlyát épp a rendszerváltás utáni időszak életszínvonal-romlása adta meg, az emberek az új berendezkedés bűneként azonosították a tömeges munkanélküliséget vagy a hajléktalanságot. Ezen túl a Kádár-korszak egy olyanfajta paternalista viszonyt alakított ki az emberekben a hatalommal szemben, amelyben nagyon sokan a legfelsőbb vezetőtől várták az egyéni boldogulás feltételeinek megteremtését...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése