2018. szeptember 4., kedd

"KI MAGASAN ÁLL, SOK VIHAR VERI" - BESZÉLGETÉS LÁSZLÓ ZSOLTTAL

REVIZOR
Szerző: STUBER ANDREA
2018.09.04.


Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. László Zsolt a legjobb férfi mellékszereplő díjának esélyeseként készül a szeptember 20-i gálaestre, a Radnóti Színház III. Richárd-előadásában nyújtott (több) alakítása jóvoltából. STUBER ANDREA INTERJÚJA.

Revizor: A III. Richárdban három szerepet játszik…


László Zsolt: …voltaképp egy pici negyediket is: álarcos, fekete ruhás TEK-esként kivégzésre viszem Riverst és Dorsetet.

R: Habzsol tehát. Általában is úgy tűnik, hogy talán a legtöbb Shakespeare-szerepet játszott színészünk. Hamlet kétszer volt, Színészkirály és Hamlet atyjának szelleme egyszer. Láthattuk Antoniónak és Shylocknak, Edgarnak és Lear királynak. Harry hercegen, Macbethen és Brutuson is túl van. Mi kell ennyi Shakespeare-feladathoz? Hősi alkat? Szenvedély?

LZs: Nem tudom. Az biztos, hogy nagyon szeretem a Shakespeare-darabok gazdagságát. Meg a szerző feltűnő színházi szakértelmét. Ott van például a Lear király.

R: Arról azt képzelem, hogy aki eljátssza, bele is öregszik.

LZs: Az meglehet, de becsapós. Általában úgy gondolunk Learre, hogy hatalmas, megterhelő színészi feladat. A címszereplő egész este színen van, viszi a vállán a tragédia roppant súlyát. Valójában azonban nincs olyan sokat színen, csak folyton róla beszélnek. Shakespeare nyilván idős színészre írta a szerepet, és pontosan tisztában lehetett avval, hogy pihenést is kell biztosítani. Lear jelenetei között épp annyi idő van, hogy a színész átveheti magában a következőt. Kifújhatja és felszívhatja magát. Ilyen értelemben tehát emberségesen könnyebb feladat, mint, mondjuk, egy Platonov vagy egy Oidipusz, ami olyan hosszú és sűrű, hogy szinte lehetetlen egészében átfogni, egyben tartani fejben és állapotban. Ha volt szerep, amire már fiatal koromtól vágytam kicsit, az a Lear. És pont jókor ért. Szirtes Tamás, aki az osztályfőnököm volt a főiskolán, annak idején levetítette nekünk Peter Brook filmjét Paul Scofielddel. Ő is 49 éves múlt, amikor eljátszotta Leart. A mi Alföldi Róbert rendezte előadásunkba ez az életkor szépen beleillett: mind el tudunk képzelni olyan cégtulajdonost, aki ötvenévesen már le akarja tenni a munkát, és átadja a vállalatvezetést az utódainak, a leendő örököseinek. Esetünkben ez rosszul sül el.

R: Ugye nem bánta, hogy amikor Andrei Şerban a Radnóti Színházba érkezett, a III. Richárd címszerepét Alföldi Róbertnek hozta?

LZs: De mennyire hogy nem. Amikor én kapok nagy főszerepet, akkor is az szokott lenni az első gondolatom, hogy kinek kellene eljátszania helyettem. Kikopott már belőlem az a szándék, hogy mindig én álljak középen. Andrei megnézte a társulatot, beszélgettünk, olvasni kellett az általa kijelölt jeleneteket. Mondta, hogy olvasgassam Margit királynét is. Tetszett nekem a gondolat: akár nemtelennek is tekinthetjük ezt az asszonyt, akiben a gőg és a sértettség munkál. Úgy éreztem, van hozzá anyagom. Telítetten el tudnám mondani a monológját például a Nemzeti Színház hatodik emeleti színészklubjában. Ami a további szerepeket illeti, az olvasópróbán felvetettem Sodró Elizának, hogy olvassuk mi a két kis herceget. Jól állnánk egymásnak. De végül is elsősorban a praktikum döntötte el, hogy mi lettünk a király gyerekei: nekünk van időnk beöltözni a fiúk jeleneteire. Harmadik szerepként az Írnokot hozom, aki hagyományosan fontos szövegrészét mondja el a darabnak. Andrei rögtön úgy gondolta, hogy ezt Shakespeare szájába kell adni, tehát a szerző alakját öltöm magamra. Nézőpont kérdése, hogy ez elidegenítésnek felel meg vagy ellenkezőleg, felhívja a figyelmet a közelségünkre. Hat hétig próbáltuk a III. Richárdot, napi két próbával ugyan, de egy ekkora anyaghoz – főleg ha a nyelv nem azonos, tehát a tolmácsolás is elvisz sok időt – tulajdonképpen nem elég. Szerintem egy hét hiányzott még ahhoz, hogy a finomságokra is sor kerüljön. Annak idején a Nemzetiben az Angyalok Amerikában készültekor megvolt az elégséges idő, attól volt az a próbaidőszak nyugodtabb, harmonikusabb, mint a mostani...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése