2018. november 4., vasárnap

FÉK NYÚZ

168 ÓRA
Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2018.11.04.


Sose gondoltam volna, hogy Karen Travers az ABC News-tól amolyan vérszomjas amazon volna, aki interjú után (közben?!) agresszíven nekiugrik az alany torkának és úgy megszorongatja, hogy az csillagos lobogót lát. Pedig pénteken valami hasonlót vágott a fejéhez - ki más, persze, mint Donald Trump. Hogy a mit sem sejtő Karen már a kérdéseivel is erőszakot szít. Hogy mit? Ámuldozott a meghökkent riporternő.

De tulajdonképpen nem is olyan váratlan ez a fordulat.

Amerika sosem volt – politikai tekintetben – az andalító harmónia világa, de a 2016-os választási kampánytól kezdve a szekértáborok ellentéte riasztóan erősödik. Köszönhetően elsősorban Trump forradalmian új (értsd: rettenetesen tapló) viselkedés- és beszédmódjának. Alpári módon nyilatkozott a nőkről, sértegetett különféle kisebbségeket, szidalmazott országokat, becsmérelte politikai ellenfeleit. Ő talán azt hitte, hogy most jól leszámol a politikai korrektséggel, pedig pusztán a humánummal, az alapvető emberi normákkal és erkölccsel sikerült neki. (A jó modort talán hagyjuk is.) És persze mindeközben folyamatosan beszélt össze-vissza, csúsztatott és hazudozott.

A sajtó meg tette a dolgát (őrkutya, ugye, ahogy mondják), és szinte alig győzte lajstromozni a hazugságokat, a fact checking rovatok csúcsra járatva, a The Washington Post számlálója a legutóbbi állásnál azt jelezte, hogy Trump hivatali idejének 649 napja alatt 6420 alkalommal hazudott, vagy tett félrevezető állítást. Korábban az ember azt gondolhatta: nem szerencsés, hogy így alakult, de a sajtó majd felköti… izé, még jobban felpörgeti a tényellenőrző mechanizmust, és hatékonyan szembesíti a népeket az elnöki maszlaggal.

De nem teljesen így történt. Trump ugyanis magát a médiát is ugyanolyan gátlástalanul kezelte, mint azokat, akikről a hírek szólnak. Már nagyon korán elkezdte fake news médiaként minősítgetni a mértékadó sajtót. Ez a narratíva azért lehetett sikeres, mert tökéletesen illeszkedett az amerikai politikai csatározásokat is maga alá gyűrő törzsi logikához. Sőt kifejezetten szolgálta és erősítette azt. (Nincs pártatlan, az ország érdekeit szem előtt tartó sajtó, csak ők vannak és mi. És ők az elpusztításunkra törnek. Amúgy ismerős mantra, nem?)

Márpedig ennek a fejleménynek szinte beláthatatlanok a következményei nem pusztán a sajtó, de a demokrácia jövőjét illetően is. Hiszen

ha sikerül alapjaiban megkérdőjelezni a sajtó hitelességét, elvész a kormányzás nyilvános kontrolljának biztosítéka és hatékonysága is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése