2018. november 9., péntek

RADNÓTI ÜZENETE - 74 ÉVE GYILKOLTÁK MEG RADNÓTIT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
Szerző: Szalonna
2018.11.09.


Radnóti Miklósról szeretnék beszélni. Nem az életrajzáról, hiszen azt bárki megtalálhatja és elolvashatja, tankönyvekben, életrajzi leírásokban. Nem is a verseiről most, hiszen azok is elérhetőek azok számára, akik érdeklődnek. Ma már az interneten át is bárki testközelbe kerülhet gondolataival. Az emberről szeretnék beszélni. Az emberségéről, a védtelen, vívódó emberről. Mindenki tudhat zsidó származásáról, s ha ez nem lett volna elég Hitler hatalomra segítése-kerülése idején, amikor tudvalevően a fasizmus és a kultúra kibékíthetetlen ellenlábasa volt egymásnak, személyes bűntudattal is meg kellett küzdenie. Születésekor édesanyja és ikertestvére meghalt, ezért egész életében kísérti a szenvedés. Ehhez társult őseinek sokezer éves bűntudata. Abban az időszakban, amikor röpke életét élte, származása miatt állandó atrocitások érték. Igen, ez volt jellemző többek között a fasizmusra: a zsidóüldözés.

Egy nemzedék nőtt fel úgy, hogy már nincs kitől megkérdeznie, mi is történt. Nagyszüleik eltávoztak, vagy nem emlékeznek vagy talán ma már nem is szeretnének emlékezni. Amikor mi, háború után születettek kisgyerekek voltunk, szüleink még jól emlékeztek. Én is úgy nőttem fel, hogy édesapám valós mesét mondott a munkaszolgálatos korszakról. Gyermekeinknek, unokáinknak el kell mondanunk, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Ma sokkal fontosabb elmondani, mint régebben, hiszen ha körülnézek ezen a kicsiny, de öntudatos magyar nép által lakott földön, ahol manapság ellentétet szítanak a családokban, ahol ostobánál ostobább nézetek ütköznek össze, igen nagy a felelőssége a tiszta, gyűlöletmentes szónak.

Ha végigtekintünk történelmén, a magyar nép jó ideje valakihez mindig hozzácsapódik, és nem akar gondolkodni. Elég említeni csak az osztrákokat, vagy háború után az oroszokat. A mi nemzedékünk tudja, mennyi mindent hazudtak már nekünk, valamilyen álságos cél érdekében. Iskolában, könyvekben, filmekben ontották, táplálták belénk a meg nem történteket, így nem meglepő, hogy a mai ifjúság nem mer hinni minden történetben. Ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Ha nem figyelnek ránk, ha nem hisznek nekünk, krónikásoknak, akkor figyeljenek Radnótira. Olvassák el verseit, gondolkodjanak el azon, hogy valójában „milyen korban élt”. Milyen borzalmak között, milyen félelemben, rettegésben, szakadatlan megpróbáltatásban. És mégis… írt. Hírt adott verseivel nekünk, a jövő nemzedékének. Nemcsak érzelmeiről hagyott itt emléket, hanem figyelmeztetett is minket – hogy ne legyen többé „olyan kor”, amikor az ember úgy elaljasul

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése