TÖBB MINT RENGETEG BETON

NÉPSZAVA
Szerző: LOCSMÁNDI GÁBOR
2020.06.08.

Újra szóba került az atlétikai stadion, amit a 2023-ban megrendezendő atlétikai világbajnokságra a Rákóczi hídtól délre kíván a kormányzat felépíteni a pesti Duna-parton. Korábban a stadion építésének fővárosi elutasítása is felmerült, majd a viták arról szóltak, hogy a Főváros és a kerület milyen feltételekkel járuljon hozzá az építéshez. Legutóbb Budapest volt főépítésze az épület túlzott méretét kifogásolta. Hozzászólásom nem lesz teljesen elfogulatlan. Várostervező vagyok, de atléta voltam, váltóban és 100 méteren magyar főiskolai bajnokságot nyertem. 

A Duna menti déli területek sorsát az elmúlt évtizedek változó politikai ambíciói igencsak ellentétes irányokba fordították. A kilencvenes évek elején világkiállítási terület volt itt, majd annak helyszíne a tervekben északra és a túlsó partra vonult át, majd ott, a kiállítás elutasítása után egyetemi campusok épültek és az Infopark irodaházai. A stadion helyszíne, a volt Vituki telke az olimpiai felkészülés idején került újra előtérbe.

Eközben a Puskás stadion futball-arénává épült át, atlétikai versenyekre alkalmatlanná vált, a világbajnokság helyszíneként újabb stadionra lett szükség. Egyelőre csak az épület terveit ismerjük, a látvány-rajzokon büszkén nyomul a ház a Duna felé, mögötte a HÉV zöld sávként látszik. A versenyzők bemelegítéséhez szükséges edzőpályákat nem látjuk, pedig éppen azok egy részén létesülhetnének a joggal igényelt zöldterületek, sportligetek, játszóterek.

A tájékozottabb nagyközönség sem tudhat többet a tervekről, de bizonyára még kevesebbet az atlétika, a „sportok királynője” helyzetéről. Az atlétikában a teljesítményeket centiméterekben, századmásodpercekben mérik: a számok igazolják, hogy a magyar atlétika ma távol van a nemzetközi színvonaltól. A 2019. évi világbajnokság 17 fős csapatából egy kalapácsvetőnk bronzérmes lett. A legjobb tíz közé – egy 5. és egy 9. hellyel – még két dobó atlétánk került. Egy távolugró és egy gátfutó hölgy szerzett még dicséretes 12. és 13. helyet. Nyolc versenyzőnk neve mellett szerepelt a „nem jutott döntőbe”, „nem jutott tovább az előfutamból” vagy a „feladta” megjegyzés, síkfutásban pedig nem is volt magyar induló (!).

5000 méter síkon a világcsúcsot tartó etióp Kenenisa Bekele 12 perc 37,35 másodperces eredményénél a 2019. évi magyar bajnok teljesítménye másfél perccel volt gyengébb, ami úgy másfél környi hátrányt jelentene. Sőt az ugyancsak etióp hölgy, Tirunesh Dibaba is rávert volna a magyar fiúra 40 métert.

Az 1956. évi melbourne-i olimpián dr. Szabó Miklós negyedikként elért 14:03,04-es, de a hatodikként végzett Tábori László 14:09,04-es eredménye is jobb volt a mai bajnokénál. Lehangoló az összehasonlítás egy másik 1956-os olimpiai eredménnyel: Rozsnyói Sándoréval is, akit 3000 méter akadályon már győztesnek hirdettek ki, de ő elismerte, hogy az elsőként befutó nem lökte meg, így „csak” ezüstérmet kapott. Mai magyar ellenfele fél kör hátránnyal érkezett volna be...

ITT OLVASHATÓ