Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.05.27.
Az elmúlt években mintha kikopott volna a magyar politikából egy apró szempont. A nép szolgálata. Mármint nem a saját szavazótáboré, és nem is valamelyik elit pénzzel való kiszolgálása, hanem minden egyes itt élő emberé.
Az elmúlt hetekben már-már körberodeózza a sajtót a Corvinus új rektora, Orbán tanácsadója, Lánczi András, hogy azzal magyarázza a Fidesz lopásait, azért van rá szükség, hogy nemzeti tőkésosztály (azt már mi tesszük hozzá, hogy ez a Fideszhez hű oligarchák osztálya) jöjjön létre.
Ha pedig a média nem épp a korrupciós ügyekkel van tele, akkor a menekültválságról van szó, arról az ijesztgetésről, hogy jönnek az idegenek, és ellopják amink van, nőket, gyerekeket, pénzt, munkát, meg hát ugye a Soros. Lényegében az egyetlen, valóban a magyar jövővel kapcsolatos szempont, amellyel a kormánypárt képes előhozakodni, a családtámogatások ügye.
De ezt se a szegénység, a dolgozói szegénység vagy a melósok oldaláról fogja meg, hanem a nacionalista “elfogy a magyar” érv felől, és egyetlen családpolitikai intézkedés sem a rosszabb helyzetben élő állampolgáraink megsegítését célozza, hanem a legjobb módúaknak juttat még pénzt.
Ma Magyarországon mintha a politikusok zöme és a közbeszéd is lemondott volna a nép szolgálatáról. Orbán Viktor nem kampányol már 10 millió munkahellyel, nincs szó már a “keményen dolgozó kisemberekről”, azaz ezt a vonalat már a retorikában sem tartja fontosnak fenntartani a Fidesz - a polgári Magyarország pedig tényleg politikai terméké vált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.