ACTI LABORES IUCUNDI (MUNKA UTÁN ÉDES A PIHENÉS - CICERO}

HUPPA BLOG
Szerző: Konok Péter
2016.08.28.

– Furcsa kis emberke volt ez, nuncius, mondta a pápa este, az audienciák után, ahogy fáradtan lefeküdni készült. A tiarát az éjjeliszekrényre tette, a pásztorbotot a falnak támasztotta, töltőre dugta a pápamobilt, és az ágy alá rúgta kissé kopottas pápai papucsát.

– Mire gondol Szentséged? – kérdezte a nuncius, és lopva a karórájára pillantott. Remélte, hogy a főnök nem akar sokáig beszélgetni.

– Hát, először azt kérdezte, hogy nem lehetne-e visszaállítani a boszorkányégetést – mondta a pápa, és gondosan megtörölgette a szemüvegét. – Utána valamit mormogott az orra alatt a bajorokról, akik állítólag vén seggfejnek neveztek engem, és biztosított róla, hogy semmi köze a kitüntetéshez. Te érted, miről beszélt, nuncius?

– Fogalmam sincs, Szentatyám – felelete sóhajtva a nuncius, aki megivott volna már egy pofa jó hideg sört a Vidám Sekrestyésben.

– A végén megkérdezte, hogy szeretem-e a focit, és mennyibe kerülne, ha imádkoznék a csapatáért. No, mindegy, a kézcsók viszont roppant rutinosan ment neki, majd’ kirántotta a vállamat – nézett a kezére elgondolkozva a pápa, majd rémülten felkiáltott:

– Atyaég, nuncius!!! Hová tűnt a pásztorgyűrűm??!!!

ITT OLVASHATÓ