2016. augusztus 13., szombat

MIELŐTT VALAMI HÜLYE RÁJUK ZÁRNÁ AZ AJTÓT

KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.08.13.


...Képzeld el nyájas Olvasó, hogy egy rántotthús-alakú stadionban ülsz a lelátón. Jó nagy stadion, olyan 93 036 négyzetkilométernyi. A pályán több csapat szaladgál egyszerre, a megszokott kettő helyett. Nem gond, van hely. A fiúk passzolgatnak egymásnak, miközben a labda Orbán Viktor csatárfenomén hóna alatt van, de ezt a többiek még nem vették észre. Kövér László játékvezetőset játszik, de lenyelte a sípot és most minden lélegzetvételnél füttyög. Már sík ideg, a bajusza is egészen összeborzolódott mérgében.
 
Varga Mihály, Szijjártó Péter, Rogán Antal és Kósa Lajos veszett elszántsággal cipel egy-egy kaput és igyekeznek kitalálni, hová fogja rúgni a labdát a fő-csodacsatár. Időnként beordítanak a pályára: „Ide tessék lőni, főnök! ” Mivel a „főnök ” azt hall meg, amit akar, az ordítozás kevés eredménnyel jár. A kapucipelők ezért meredten bámulják a labdát és amennyiben az valahol megállapodni látszik, gyorsan ráteszik a kaput. „Gól!” – üvöltik lelkesen. Tapsolnak is maguknak, mert első a siker.
 
Matolcsy Sasszem György a hálóőr. Elvileg. Gyakorlatilag már régen elcserélte a védendő kaput egy zongorára, amit most próbál betuszkolni a legújabb várkastélyába. Kicsit nehézkesen megy a dolog, mert a hangszer tetején néhány festmény billeg, ráadásul a mi Gyurink tolás közben még egy tankönyvet is ír arról, mennyire jó focista is ő.
 
A pálya egyik sarkában Gyurcsány Ferenc és Tóbiás József gáncsolgatják egymást lelkesen (Molnár Gyula a pálya közepén melegít), miközben Schiffer András rendszeresen lesre fut és jókat röhög.
 
Vona Gábor sátáni kacajjal előránt a meze alól egy újabb labdát és beszáll a játékba. Valójában az összes csapat önmagának és önmagával játszik, a játékszabályokat senki nem ismeri, vagy senkit nem érdekelnek.
 
Miközben a focisták fejetlenül futkosnak a műfüvön, a közönség piszkosul kezdi unni az egészet. Egy része már régen elhagyta a stadiont, mások még kitartanak. A szotyola – amivel idáig egymást köpködték, hogy el ne aludjanak unalmukban – fogyóban van. Pénzük sincs már másik zacskóval vásárolni, mert sokba került a belépőjegy a meccsre. Fészkelődnek, morgolódnak, közben a kijáratot lesik fél szemmel, hogy ki tudjanak jutni, mielőtt a nagyobb tömeg megindul a parkoló felé, vagy mielőtt valami hülye rájuk zárná az ajtót...
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.