"HA ASLI FOGOLY, AKKOR MI SEM VAGYUNK SZABADOK"

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Vendégszerző
2016.09.19.

Aslı Erdoğan regény- és újságírónőt augusztus 17-én tartóztatták le Törökországban. Azóta magánzárkában van, fellebbezését a török bíróság elutasította. Cukorbeteg, de gyógyszereit nem kapja meg rendszeresen. A vádak ellene „terrorista szervezethez való tartozás” és „a nemzeti egység aláásása”. Aslı Erdoğan néhány hét alatt a török kormány elnyomásának és a szólásszabadság elvesztésének jelképévé vált.

Aslıval tavaly ősszel két hónapon át együtt teáztunk szinte minden reggel a krakkói Villa Decjusza alkotóház konyhájában, ahol ő menekült íróként élt az ICORN támogatásával. Lefőztük a teát, és aztán kiálltunk a kapu elé, ahol Aslı ismerősként üdvözölte az arra sétáló kutyákat. Italunk forró gőze beleolvadt a kora reggeli, őszi ködbe.

„Akkor te kedvelni fogod Aslıt”, jelentette ki az irodalmi program vezetője, amikor megérkezésem után, az első bemutatkozáson elmondtam, hogy nőmozgalmi aktivista vagyok, és különösen érdekelnek a női írók. De a találkozásra várni kellett, mert Aslı épp hazautazott egy rövid látogatásra, és felkereste a kurd háborús zónát. Miután visszajött Krakkóba, heteken át összerezzent, ha valaki váratlanul lépett be a közös konyhába.

Aslı Erdoğan évek óta írt a kurd Özgür Gündem újságba, ezért amikor augusztus közepén a rendőrök lecsaptak a szerkesztőségre, és többeket őrizetbe vettek, akkor bevitték őt is. Aslı mindig hangsúlyozta, hogy bár ő török, úgy érzi, kötelessége a legelnyomottabb csoportok mellett kiállni. Nem csak a kurdok ügyét vállalta fel, hanem például ő írt elsőként azokról a táborokról, ahová az Afrikából érkező fekete bevándorlókat zárták a kilencvenes években. Nőjogi aktivistaként írt a transzembereket ért erőszakról, és gyakran mondogatta, nem gondolta volna, hogy Lengyelország olyan súlyosan patriarchális, mint a hazája. (Később, beszélgetéseink nyomán ezt a meglátását kiterjesztette Magyarországra is.)

Bár nyolc regénye jelent meg, és közülük nem egyet több nyelvre is lefordítottak, pályáját nem íróként kezdte, hanem részecskefizikusként az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél (CERN). Rengeteg vicces története volt arról, milyen török származású, fiatal nőnek lenni egy szinte teljesen férfiak uralta tudományos intézetben. Végül az írói pálya mellett döntött, és ezt csak akkor bánta meg egy percre, amikor évekkel később a kutatócsoport, ahol egykor dolgozott, bejelentette a Higgs-részecske megtalálását. Nem mellesleg profi balerinának készült fiatal korában.

Nehéz ezt leírni, de Aslı Erdoğan már nem fiatal, holott még csak negyvenkilenc éves. Egészségét megtörte a sok stressz okozta betegség. És én, aki öt évet dolgoztam segélyvonalon, felismertem szavaiban, mozdulataiban, hangjában a súlyos traumák nyomát. Mégis a humora és a megvesztegethetetlensége hagyta bennem a legmélyebb nyomot...

ITT OLVASHATÓ