Szerző: Dr. Szüdi János
2016.11.09.
Az Egyesült Államok egyik elnökjelöltje hetven, a másik csaknem hetven éves. Eddig egyetlen kifogás sem hangzott el emiatt. Nem a kor, hanem a munkabírás, a tudás, a tapasztalat, a rátermettség számít. Nálunk nem dolgozhat a közszférában, aki hetven éves. A hatvanötödik életév betöltése után lapátra kerül, aki nem jól fekszik a hatalomnál.
Az öregség ritkán csenget. Ritkán jelzi: itt vagyok! Így legtöbben nem is észlelik, mikor veszi birtokba testüket, lelküket. Az öregség óvatos lidérc. Lassan cserkészi be az áldozatot. Becsusszantja egyik, majd másik lábát a porhüvelybe. Aztán egyik, majd másik kezét. Matat a csontok, az ízületek, az izmok között. Kicserélget, összekuszál ezt meg azt. Elkoptat, elhullajt egy-két “alkatrészt”. Ide tesz, oda tesz a bőrön egy-egy foltot. Mellesleg szárítgatja, aszalja a bőrt. Ide tesz, oda tesz az arcon, a nyakon, a kézfejen egy-egy ráncot. Megzavarja a látást, a hallást. Lelassítja a járást. Szorgosan munkálkodik azon, hogy minden gallyra menjen. Végül beköltözik a testbe, eggyé válik azzal. A test fonnyadozik, sorvadozik, elveszíti erejét, állóképességét, rugalmasságát. A páciens lassan kezd felébredni. Először nem hisz a szemének. Furcsállja amit a tükörben lát. Azt hiszi, rossz a szeme. Azt hiszi, elkopott a tükör foncsorja. A lélek lázadozik még. A lélek lassabban törik meg. Nem érzi még öregnek magát. Nem, bár nem emlékszik a nevekre. Nem tudja mit, hová tett öt perccel korábban. Nem emlékszik rá, mit mondott öt perce. Mégis, nagyon akar bizonyítani. Rá is parancsol a testre. Húzd ki magad! Nem számít, hogy merev a derék, fáj az ízület. Mígnem eljön az a pillanat, amikor kiderül: nincs tovább. Kár erőlködni. Tudomásul kell venni a könyörtelen tényt: az öregség eljövetelét.
A bizonyosság akkor jön el, amikor utoljára lép ki valaki cókmókjával a kezében addigi munkahelyének kapuján, nyugdíjasként. Nem mer visszanézni. Összeszorul a gyomra. Ráébredt, valakiből senki lett. Hol vannak a munkatársak? Azt hitte barátok. Azt hitte, fontos nekik. Azt hitte, számítanak rá. Hová tűnt a reggeli kávé illata. A titkárnő mosolya, aggódó, fürkésző tekintete. Nem érti. Nem tud kevesebbet, mint előtte, de már senkit nem érdekel, miről, mit gondol. Nem hívják, nem keresik, nem jönnek üdvözlő lapok. Azt hitte, nélkülözhetetlen. Nem az. Minden megy tovább. Nélküle. Ez az állapot majdnem olyan, mint amikor a búvár leereszkedik a mélybe. Körülveszi a víz, a síri csend, a némaság. Majdnem, mégis más. A búvárt körülveszik a vízi lények. A nyugdíjast viszont elkerülik az emberek. Nem kérdezik: hogy vagy? Még komolyan veszi, és válaszol. Meghallgatni? Kinek van arra ideje?
Lehetne a nyugdíjba vonulás az öröm ünnepe. Lehetne, ha az egyre bővülő közszférában nem a hatalom kényszerítené rá az embert, hogy becsukja maga mögött az ajtót. A hatalom éber. Tudja, aki sokat dolgozott egy helyen, az nemcsak elfoglalja a pozíciót az arra érdemes pártkáder elől, hanem képes arra is, hogy ismerje, mit kell tenni ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok. Képes arra, hogy emlékezzen a múltra. Képes arra, hogy összehasonlítsa az egyes korszakokat. Ez veszélyes lehet! Az ilyen embereket izolálni kell. Az ilyen emberek megbízhatatlanok. Számukra kívül tágasabb. Velük nem érintkezhetnek, akik megmaradnak. Nem véletlenül kezdték el a bírók kiüldözését a pulpitusról. A jogszabályi hierarchia csúcsán rögzítették a menesztés jogcímét. Nem a bírók jogállását meghatározó sarkalatos törvényben – elfogadásához és módosításához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges – rendezték, hanem magába az alaptörvényben – amelynek elfogadásához és módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges – mondták ki, hogy a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn. Miért kell mennie a bírónak, ha tud és akar dolgozni, abban az életkorban, amikor tudása és tapasztalata alapján a legjobb formában lehetne? A bírói függetlenség felszámolásának nehezen támadható, de hatékony megoldása ez. Minél több a frissen, e hatalom által felkészített és kinevezett bíró, annál nagyobb az esélye annak, hogy kényes ügyekben nem születnek a hatalom számára kényelmetlen ítéletek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.