2017. július 14., péntek

A VILÁG 8. CSODÁJÁBAN JÁRTAM

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Ági
2017.07.14.


A világ 8. csodája Chilében található, és a blog rutinos olvasói ebből már tudhatják, hogy Ági legújabb kalandjai jönnek, tényleg lélegzetelállító képekkel. Azt hiszem, sokkal több felvezetés ehhez a poszthoz nem is kell…

„Ennek az utazásnak a történetét, mely Chile legextrémebb déli részére vezetett (Magellán - Antarktisz régió - Punta Arenas városa), egy korábbi bejegyzésben meséltem el, úgyhogy aki az előzőt nem olvasta, jobb ha itt kezdi. 
Itt állomásoztam egy hétig... sokkal délebbre már nemigen lehet menni a Föld nevű bolygón. 
A Magellán szoros partján, Punta Arenasban töltött harmadik napomon jutottam el arra a túrára, melyről épp 9 esztendeje álmodoztam: a Föld 8. csodájához, a „Nagy Dél-Amerikai Hármas” (vagyis: Machu Picchu, Iguazu vízesés és a chilei Torres del Paine Nemzeti Park), általam még nem látott, utolsó tagjához, a Torres del Paine parkhoz. 
Valóságos tudományos vesszőfutást végeztünk az utazási irodában, végignéztük a létező összes időjárást előrejelző oldalt, hogy az itt eltöltött 6 napomból vajon melyik lehet az, amikor nagyobb az esély arra, hogy napsütéses idő lesz. 
Tudtam, hogy életem legszebb fotóit lőhetem majd ezen a túrán és mindannyian tudjuk, hogy esőben is gyönyörű, ami gyönyörű, na de esőben vagy borult égnél fotózni a világ 8. csodáját?! Erre nem vágytam. :) 
A Földnek ezzel a részével az a baj, hogy ritkán van jó idő. Ehhez egyszerűen túl délen van. Sokkal gyakoribb, hogy 150 km/h-s szél tépi le a fejed, aztán hóesés, majd jégeső tarkítja a napodat, mint holmi barátságos napsütés. 
Kilenc éve vágytam ide és az egész napos túra volt az egyetlen esélyem, hogy megnézzem a parkot, így szinte a sírba vittem az utazási iroda alkalmazottait, akik arról próbáltak meggyőzni, hogy tökmindegy, mit mutat az előrejelzés Punta Arenasra: itt lehet, hogy zuhog a hó, de a Parkban meg verőfényes napsütés van, mert annak saját mikroklímája van. 
4:30 és 5:15 között ígérte az utazási iroda a kocsit, de ez nagyon körülbelüli időpont, hisz egy minibusznyi utast kell begyűjteniük, mert mindenkiért a szállására mennek. 
Viszont Punta Arenasban tapasztaltam először az utazási irodának azt a kellemes szokását, hogy tíz perccel azelőtt felhívtak, hogy a szállásomra értek volna, így pontosan tudtam, mikor számítsak az autóra. 
Bereggeliztem, ittam még egy utolsó forró kávét és percre pontosan megérkezett értem a kisbusz. Vaksötét volt és azt tudtuk, hogy az első célpontunk Puerto Natales városa lesz, ami vagy 250 km távolságra fekszik Punta Arenastól, így 3 órás szunyókálásra számíthattunk (de én még a vaksötétben is a felhőket stíröltem. 
Annak, aki ide látogat, bázisként mindenképpen Punta Arenast javaslom. Egyrészt sokkal nagyobb Puerto Natalesnél, másrészt az itteni látnivalók nagyobbik része innen közelíthető meg kényelmesebben, mint a 3 órányira fekvő kisvárosból. 
Ez alól az egyetlen kivétel a Torres del Paine park, de egyszer az ember elvisel 3 óra autózást pluszban, viszont minden nap sok lenne a jóból. Puerto Natales összlakossága alig éri el a 17 ezres létszámot, a 123 ezres Punta Arenasban és környékén sokkal több a látnivaló. 
Pirkadt, mikor megérkeztünk és a városka bejáratánál varázslatos napkelte és a település külön bejáratú házi szörnye, a milodon életnagyságú szobra fogadott...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése