2017. július 7., péntek

AZ ÉLET ÉS IRODALOM 2017/27. SZÁMÁBÓL

LITERA.HU
Szerző: Litera
2017.07.07.


Megjelent az ÉS idei 27. száma. Olvashatják benne Magyar Miklós írását Esterházy vendégszövegeiről, kritikát Tóth Krisztina és Király István könyvéről, Gregory Porter koncertjéről, egy televíziós videóról, egy 1999-es interjút Ruszt Józseffel, prózát Méhes Károlytól és verset Vörös Istvántól. – Heti ajánló az ÉS kulturális rovataiból.


Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Magyar Miklós Plágium és vendégszöveg Esterházy Péter regényeiben címmel írt esszét.

„A vendégszöveg alkalmazása még csak nem is a modern irodalom vívmánya. A tizenhatodik században Michel de Montaigne, az esszé megteremtője, mintegy négyszáz részt emel át műveibe Plutarkhosztól. Igaz, hogy Montaigne korában az irodalmi alkotás alapelve az utánzás volt. Az írók legitimitását a nagy elődöktől való átvétel adta meg. Másrészt Montaigne igen szűk körű elit számára írt, amely minden nehézség nélkül azonosítani tudta a nem jelölt Plutarkhosz-idézeteket.
És ki nevezné André Gide-et posztmodern írónak? Pedig műveiben Esterházyhoz nagyon közelálló módon használja az idézeteket. A francia új regény Nobel-díjas reprezentánsának, Claude Simonnak a regényeit a kritika „a posztmodern előszobájának" tekinti. Csakúgy, mint Gide idézési technikája, Simoné is emlékeztet Esterházy módszereire. Gide és Claude Simon példája kellőképpen óvatosságra inti azokat, akik az intertextualitást a posztmodern regényhez kötik.
Ahogyan a vendégszöveg szerepe, az irodalmi plágium vádja sem mai keletű. Lautréamont egyenesen „szükségszerűnek" nevezi. Az sem ismeretlen, hogy Corneille-t és Madame de Lafayette-et is plágiummal vádolták. Azt lehetne mondani, hogy az irodalmi plágium egyidős az irodalommal."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG


Károlyi Csaba Pompás hely című kritikája Tóth Krisztina Párducpompacímű tárcakötetéről szól.

„A történetmondás egyszerű, egyenes vonalú, lényegre törő, tulajdonképpen eszköztelen és mindezek eredményeképpen közérthető. A hatást az író mindig a pontos, kiszámított adagolással éri el. Mesteriek a fokozások, a hirtelen váltások, a kimért párbeszédek, a kevés szóval megoldott jellemzések, a jól előkészített poénok és csattanók. A szöveg nem művészi akar lenni, hanem hatásos. Mégis épp ezzel a módszerrel éri el a legtöbbet, amit ebben a műfajban el lehet érni: irodalmi rangot kap a pillanat. A legjobb tárcákban szinte izzik a levegő."...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése