2017. augusztus 3., csütörtök

AUSZTRIAI ÁLLÁSKERESÉS KÉRDŐJELEKKEL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Atesz
2017.08.03.


A mai posztnak története van, ugyanis Atesz magánlevélnek írta, és én győztem meg arról, hogy több segítséget kaphat, ha kiteszem a blogra. Ennek megfelelően előre arra kérnék mindenkit, hogy ennek szellemében is olvassa és kommenteljen, azaz ha lehet, inkább segítsünk neki, még akkor is, ha esetleg nektek evidensnek tűnő dologról van szó. És hogy miért gondoltam úgy, érdemes megosztani a levelet? Mert úgy látom, sokan szembesülnek a megfogalmazott problémákkal, és mert mindig az első lépést a legnehezebb megtenni.

„Én is, mint oly sokan, el akarom hagyni kis hazámat, és külföldön szeretném folytatni az életem. Sajnos itt Miskolcon kilátástalan a helyzet, úgy érzem, nem tartozhatok a társadalom hasznos tagjai közé, és elidegenedem a nemzettől.

Nem utolsósorban az ország rohamléptekben keseríti meg az állampolgárai jövőjét. Ha valaki azt mondja, nem a te hibád, hogy rosszul élsz, nem jól érzed magad, az lehet, hogy részben igaz, de az esetek legnagyobb részében csúsztatás.

Látom azt, hogyan húz el mellettem a világ, látom, hogy mások – külföldön – sokkal kevesebb erőfeszítéssel érik el céljaikat, sokkal több támogatást (de legalább kevesebb gáncsot) kapnak.

Nincs már erőm, hogy megváltoztassam a közeget magam körül, és félek, hogy lemaradok, kevesebb leszek, mint ami lehetnék, kevesebbet érek el Magyarországon, mint amit elérhetnék, ha külföldre megyek.

Mi legyen előbb: szállás vagy munka?

Merre mennék? Nos, gondolkodtam már Ausztrián, Németországon, Hollandián, de felmerült bennem Málta, és még Anglia déli része is. Első körben végül Ausztriát néztem ki magamnak, de rögtön szembesültem az első akadállyal, azaz melyik legyen előbb: a szállás vagy a munkahely?

Ha biztos szállással megyek, akkor nagy kérdés, mikor sikerül állást találnom. Ha úgy számolok, hogy a szállás havi 400-500 euróba kerül, amihez még a rezsit és az étkezést is hozzáveszem, akkor máris elköltöttem egy hónap alatt közel 300 ezer forintnyi eurót úgy, hogy esetleg egy napot sem dolgoztam.

Miközben németül tanulok, pihenésképp a neten szörfözve nézegetem az állásokat és a lehetséges szálláshelyeket is. A különböző fórumokat és blogokat olvasva kissé elbizonytalanodtam.

Mindenféle írás megjelenik, pozitív és negatív egyaránt. Van aki kimegy, megtalálja a szállást is, és nekifog munkát keresni, kb. 500 álláspályázatot ír és nem válaszolnak. Mások kimennek és hipp-hopp egyből találnak is munkát.

Abból indultam ki, hogy mivel nem sok kedvem van több százezer forintot „kidobni az ablakon”, elsőként a munkahely megtalálását tűztem ki célul és ha az meglesz, utána elkezdhetek keresni szállást is.

Remélem legalábbis, hogy az osztrák sógorok megértőek lesznek, és 4-5 napot csak hagyni fognak arra, hogy szállást találjak magamnak.

Meg kell, hogy mondjam, hogy így elsőre nagyon nehéz esetnek tűnik ez a szálláskeresés, mert mindig felmerülnek problémák. Ha találok valami jót, ott van az Ablöse, amit fizetni kell és bizony néha az elég komoly összeg.

Talán még ha olcsó is a szállás, akkor meg a kaució túlságosan magas – volt, hogy 350 euro volt a szállás és 2700 euro a kaució, ami nonszensz, ennyit nem fogok fizetni.

Azon gondolkodom, hogy az a közel 200 ezer magyar, aki kint él Ausztriában, hogyan oldotta meg ezt a szállást kérdést? Az egy dolog, hogy voltak olyan haverok vag
y ismerősök, akik segítettek, de akinek nem volt semmilyen segítsége, az hogyan oldotta meg?..."

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése