2017. október 22., vasárnap

"AZ EGÉSZ KEZD AUSCHWITZRA EMLÉKEZTETNI"

SZTÁRKLIKK BLOG
Szerző: Sztárklikk
2017.10.22.


Náray Tamás, az ismert divattervező sokáig azt hitte, az emberek, amikor az egészségügy állapotáról beszélnek, túloznak. Mivel eddig nem volt komolyan beteg, személyes tapasztalatot a témával kapcsolatban nem szerzett.

Facebbok oldalán közzétett írásában megjegyzi, hallva néhány esetet, gondolhatta volna, hogy ilyeneket kitalálni sem lehet, többük annyira bizarr. Ezeket gyarapítva ő is megosztott egy általa elképesztőnek nevezett személyes történetet.

Ez a bizonyos családtagom, a nyári melegben, miután felborult az ionháztartása, elvesztette az eszméletét és elesett. Bekerült egy vidéki klinika sürgősségi osztályára. Megröntgenezték vajon tört-e valamije. Megállapították, hogy szerencsére épen megúszta. Elvégeztek néhány laborvizsgálatot, helyreállították a sókat és az ionháztartást, majd hazaengedték. Mozogni kezdett, a fájdalmai ellenére tornázott, hogy minél hamarabb visszanyerje a régi formáját.

Aztán egy reggel, amikor belépett a fürdőkádba, éles, nyilaló fájdalom hasított a hátába, megint elvesztette az eszméletét és többé nem állt fel. Újra bekerült ugyanoda. Az osztályon az egyik nővér erőszakosan bánt vele, rángatta, hogy ne szimuláljon. Azt mondta, ő tudja, hogy sok idős ember eltúlozza a fájdalmait. Amikor végképp nem bírt mozdulni, akkor tüzetesebben megvizsgálták, és kiderült hogy eltörött a keresztcsontja. Előbb tagadták, később belátták, hogy ez a korábban észre nem vett repedés következménye lehet. Nővérhiányra hivatkozva bepelenkázták és katétert tettek bele. Nincs, aki ágytálazza! - mondták.

Nem volt más választásunk, ki kellett onnan menekíteni. Sajnos nem lévén egyéb hirtelen megoldás, magánkórházba szállíttattuk. Itt megszabadították a megalázó helyzettől, és két hét kezelés után már járókerettel képes volt mozogni. Azonban itt nem volt, csak két hétre hely az előjegyzett műtétek miatt, így tovább kellett mennünk egy másik magánkórházba, de itt is csak egy hetet maradhattunk a krónikus helyhiány miatt. Az állapota persze folyamatosan javult, így már örültünk, amikor rehabilitációs központba kerülhetett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése