2017. október 3., kedd

KIK BÁNTJÁK A MAGYART?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
- SZABADPOLC BLOG
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2017.09.29.


Amikor a parlament ötpárti egyetértéssel elfogadta azt a határozatot, amely elítéli az ukrán oktatási törvényt, a beterjesztő, Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője azt mondta, hogy mi 1991 óta következetesen segítettük a „mindig nehéz helyzetben lévő Ukrajnát”, kiváltképp amióta 2014‑ben katonai agressziónak lett az áldozata. Ez tökéletesen beleillik a hálátlan, bitang, magyartipró ukránokról szóló kormányretorikába, csak nem igaz.

Németh Zsolt tudhatja a legjobban, hiszen 2014. október 2-án, egy washingtoni konferencián neki kellett kimagyaráznia kormányunk egyik történelmi léptékű szemétségét. Azt, hogy az uniós politikával szembeszegülő magyar kormány miért tagadta meg a reverz (fordított irányú), napi három-négymillió köbméteres gázszállítást a háborús télre készülő Ukrajnától. Más nem, csak Magyarország. Az indok az volt, hogy a hazai ellátás biztonsága érdekében muszáj jobban feltöltenünk a tárolóinkat.

Ez volt a magyarázat, az előzmény viszont az, hogy Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója szeptember 22-én tárgyalásokat folytatott Orbánnal „a biztonságos és stabil gázellátásról”, három nappal ezután pedig a megfelelő magyar állami cég egyik percről a másikra elzárta az ukrajnai vezetéket. Majd a washingtoni magyarázkodás után hat nappal bejelentették, hogy a Gazprom az egyik magyar tárolóban lekötött hétszázmillió köbméter kapacitást – ez kétszáz napi ukrajnai gázsegélynek felelt volna meg. Hónapokba telt, amíg a reverz gázszállítás – sejthetően amerikai nyomásra – csöndben újraindult. És ez csak egy volt annak a fekete évnek a nyíltan és fájdalmasan ukránellenes – illetve, ami ezzel egyértelmű, tüntetően Kreml-barát – lépései közül.

A mostani vitában egyetlen ellenzéki képviselő sem volt, aki kételyeket fűzött volna a fideszes szónokok idevágó állításainak valóságtartalmához. Nagyon örülök, hogy végre az ellenzék is felfogta a kormányoldal által monopolizált nemzeti szenvedély fontosságát. A következő fázis talán az lehetne, ha a nagy nemzeti lelkesedésben az ellenzéki politikusok nem ülnének föl a hazugságoknak és a manipulációnak. Mert ennek az ügynek minden eleméhez a magyar kormánypropaganda torzításai tapadnak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése