MACRON, A POLGÁRKIRÁLY PROGRAMJA A MÚLTBA VEZET

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: BALÁZS GÁBOR
2017.10.12.

Önök semmittevők, cinikusok vagy szélsőségesek? Csak azért kérdezzük, mert Emmanuel Macron, a liberális csodagyerek, a francia burzsoázia legjobb terméke, és persze Európa-megmentője ezzel a három jelzővel írta le a munka új törvénykönyve ellen tiltakozó tömegeket. Hát igen, a diszkrét báj. Egyik minisztere pedig „idegbetegeknek” találta nevezni a szintén tiltakozó, baloldali Jean-Luc Mélenchon híveit...

Bevalljuk, mi tényleg idegesek vagyunk egy kissé.

Noha azért nem egyszerűsítenénk le olyképpen a dolgokat, mint egy mostani semmittevő, cinikus, szélsőséges tüntető: „a milliárdosok a médiáik révén egy befektetési bankárt ültettek a köztársaság élére. Voilà.”

Bár ez azért olyan messze sincs az igazságtól. Végül is az osztályuralom valóban egészen nyilvánvaló esetével van dolgunk Macron, a polgárkirály Franciaországában. A dolog egyébként tényleg nem is oly bonyolult: eddig a neoliberális reformokat és a rendszer nem is olyan kismérvű autoritárius átalakítását (fő ok: a terrorveszély és a menekültek) támogató társadalmi bázis és technostruktúra megosztott volt a mérsékelt jobb- és a mérsékelt baloldal párjai között. (Végül is a mostani modern bonapartizmus egyik fontos jellemzője, hogy – a természetesen a tőkével igen szoros kapcsolatban álló – „szakértők” revansot vesznek a népszuverenitás szervein, azaz a demokrácián.) Macronnal ez a helyzet megszűnt: tulajdonképpen nincs is szükség igazából politikára.

Ezért van, hogy a politika megújítása is igen érdekesen sikerült: kicsit sok ugyan az újrahasznosított jobb- és baloldali káder; a civil társadalom az ország mostani irányítóinak szemében egyenlő a felső középosztállyal; a legnagyobb főnök még a kisfőnököknél is arrogánsabb, ami mindig biztató jel; 

végre meg fognak valósulni az „el-ke-rül-he-tet-len” neoliberális reformok, azaz a francia szociális rendszerek leépítése; a rendkívüli állapot jogrendjét hála a jó istennek beírják a rendes jogrendbe (és büszkén kijelentik, hogy „megszüntették a rendkívüli állapotot”); a parlamentet az új képviselők tökéletes alkalmatlansága végre visszahelyezi a jól megszokott, teljes fölöslegesség állapotába; a mainstream-sajtóban pedig a reformok felkent papjai olyan mindentudással oktatnak ki mindenkit a neoliberalizmus egyedül helyes voltáról, hogy néha hányingerünkkel kezelőorvosunkhoz és gyógyszerészünkhöz kell fordulnunk.

A jó öreg képmutatás, osztálymegvetés, cinizmus.

Szóval minden a legnagyobb rendben.

Az elnöki párt (LREM) alighanem az egyetlen politikai párt a történelemben, amely tulajdonképpen a szó szoros értelmében sosem létezett: a különböző képviselői helyekről a Macron-startup HR-esei döntöttek a beküldött önéletrajzok és egy hűségnyilatkozat alapján (nem tréfálunk). A választási győzelem után pedig olyan statútumot fogadtatott el a párt vezetése, amely teljesen kiveszi az ügyek intézését a párttagok kezéből. Nekünk ez a párt sem fog különösebben hiányozni: mi csak csodálkozni tudunk azokon az embereken, akik egy végletekig perszonifikált mozgalomban gondolták megújítani a politikát...

ITT OLVASHATÓ