2017. november 26., vasárnap

MERKELNEK SEGÍTENIE KELLETT, NEHOGY MENEKÜLTEK TÖMEGEI ROHADJANAK MEG AZ ORBÁNI EMBERTELENSÉG MOCSARÁBAN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2017.11.26.


- Magyarország és Lengyelország a demokrácia és a jogállam ügyében szembemegy az unióval

- A Soros-tervről folyó nemzeti konzultáció törvényen kívüli eszköz és jogilag nem is kötelez semmire sem

- Orbán gazdasági modellje az EU pénzén zajló szemfényvesztés

Die Welt

A konzervatív lap vasárnapi kiadásának főszerkesztője a közvélekedéssel ellentétben lenyűgözőnek nevezi Merkel 12 éves kancellári munkásságának mérlegét. Voltak persze árnyoldalak, pl. 2015 késő nyarán, de az keresztényi kötelesség volt, hogy nem hagyta a háborús menekülteket megrohadni az orbáni embertelenség mocsarában. Ugyanakkor sikeresen átvezette az országot az euróválságon, a gazdaság állapota kitűnő, Európa megerősödött, Berlin megbízható vezető a világpolitikában.

Ezzel szemben fagyos a viszony a nép és választott vezetője között. Az elején csak páran ágáltak ellene, de azután erre rájátszott az AfD, ám Merkel nem engedett a nyomásnak és ez elismerésre méltó. Pedig jelenleg mindenért őt hibáztatják. A kötelességtudatát hataloméhséggé értelmezik át, a diplomatikusságát megalkuvássá. Mindez persze alighanem többet árul el a németekről, mint a miniszterelnökükről. Viszont neki magának hozzá kell látnia ahhoz, ami idáig egyetlen elődjének sem sikerült: fel kell építenie az utódját. És azon is el kellene gondolkodni, hogy a jövőben bárki csak két-három időszakon át lehessen kormányfő. Akkor senki sem mondhatná, hogy most már elég volt belőle, senki sem ismételgethetné szinte rituálészerűen, hogy új ember kell ide. Kizárólag a kancellár teljesítménye volna mérvadó.

Der Standard

A lap úgy látja, hogy az aktív diplomácia ellenére Európa nemzetközi befolyása korlátozott marad, mert az EU nem tudja betölteni a Trump által hátrahagyott lyukat. Pedig az unió még mindig a világ legjelentősebb gazdasági szövetségét alkotja, nagy súlya van politikailag és kulturálisan, ráadásul jelentős sikereket ért el a multilaterális porondon, így elvileg fel van vértezve az amerikai elnök retronacionalizmusával, illetve Putyin, Hszi Csin-ping és Erdogan mind erősebb tekintélyelvű nyomulásával szemben. Viszont amíg minden állam a saját pecsenyéjét sütögeti katonai területen, addig nem sokat számítani az európai haderők. És Macron nem csapatjátékos. Németországot és Olaszországot belső bajok sújtják. Magyarországon és Lengyelország megtöri az egyetértést a közösségen belül a demokrácia és a jogállam ügyében.

Nézetkülönbségek mutatkoznak az oroszokhoz fűződő viszony, főként a szankciók kapcsán is. Közben már meggyengült az EU legnagyobb külpolitikai vonzereje: a belépés lehetősége. Jó ideig nem lesz új felvétel, és ez egyaránt vonatkozik a törökökre valamint a Nyugat-Balkánra. Folyton ütköznek az ideálok, illetve a reálpolitika szempontjai és ez ellentmond az unió önképének, Brüsszel a képmutatás vádjának teszi ki magát. A despoták iránt mutatott rokonszenve pontosan az, amit Trumpnak felrónak. Az Egyesült Államok nélkül a Nyugat gyenge marad, az oroszok és a kínaiak nagy örömére...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése