HAZAI KÖRKÉP, AHOGY ÉN LÁTOM

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: HOLLÓSY GERTI
2018.01.21.

Lassan egy éve, hogy nem írok rendszeresen, de azért még követem az eseményeket és gondolkozom. Shakespeare tette fel az elhíresült kérdést, Hamlet szájába adva a szavakat: “To be, or not tobe”, azaz lenni, vagy nem lenni? Az én esetemre vonatkoztatva a kérdés: Írni, vagy nem írni? Ha nem írok, azaz látszólag nincs véleményem, szerintem már nem is vagyok. Ha van véleményem és ezáltal jelen vagyok, akkor a legjobban (?) teszem, hogy azt kimondom, közzé teszem. A másik lehetőség magamban tartani, de az is nehéz, ráadásul akkor magamat tagadom. A jelenlegi magyarországi gazdasági és politikai helyzet stagnál. Ha mozdul is, akkor számunkra, “keményen dolgozó emberek” (már, akik dolgozhatnak) számára egyre kilátástalanabb. Erről véleményt mondani naponta szinte már unalmas, hiszen alig változik (számunkra semmit), de ha egyszer elmondom a véleményemet, az talán kibírható.

Félni, vagy nem félni? Ez lenne a következő fontos kérdés. Félni lehet, akár jogosan is, de nem szabad! Félni van mitől a dolgozó kisembereknek, mert a sikeres gyűlöletkampányok mellett a Fidesz leghatékonyabb eszköze az egzisztenciális ellehetetlenítés. Aki nem fél és beszél, vagy ír és az nem tetszik a jelenlegi hatalmasoknak, az, bizony, könnyen elveszítheti a munkáját, az otthonát, a barátait, és így tovább, végül talán az emberi méltóságát is. Aki fél és nem szól, csak tűr, az viszont az utóbbit máris elveszítette. Nem szabad félni! A világot mindig az olyan emberek vitték előre, akik nem féltek az újtól, a mástól, attól, hogy tenni kell.

A 2018-as tavaszi választás eredménye nem csupán a politikusokon múlik (rajtuk is), hanem főképpen rajtunk, választókon. Éppen ezért próbálnak minket folyamatosan manipulálni. A képlet egyszerű, csak jól kell szavazni április 8-án és azzal mindent meg lehet változtatni. Végre vége lehetne az ország tönkretételének. Mégis szinte megoldhatatlannak látszik ez a feladat. Éppenséggel az egymás közt parlamenti mandátumokért vetélkedő (és azokon – fejben vagy talán szóban is – előre osztozkodó) politikusaink miatt. Miért is? Vajon akarják-e igazán az ellenzéki pártok, hogy végre vége legyen a Fidesz ámokfutásának? Hiába remélem, hogy ez a kérdés csak rémálmomban merült fel, mert vannak jelei annak, mintha nem is igazán akarnák. Talán a változtatás lehetőségére felhatalmazott politikusok még mindig fontosabbnak tartják pártjuk helyét és saját helyüket a politikai palettán, mint az együttműködést. Akar-e itt valaki valóban nyerni? Ha többen akarnak, akkor miért nem sikerül együttműködniük?...

ITT OLVASHATÓ