2018. március 13., kedd

NA HELLO, RÖFI!

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.03.12.


Vezérünk ismét szózatot intézett népéhez.
Mint Nemzeti Harcimarci kifejtette, hogy bárkivel vállalja a csatát azért, hogy megvédje Magyarországot.
Nomármost ennek legcélravezetőbb módja az lenne, ha felvenné a harcot elméje szörnyeivel, szedné rendesen a bogyóit és autogén tréning keretében naponta százszor elmondaná: Nem én vagyok Magyarország, én csak egy esendő, beteg ember vagyok, aki oly kevés eredménnyel harcol saját rögeszméivel!
Nem hiszem, hogy egyetértene velem, ő ugyanis a harcban ellenfelének a migrációt és az elmúlt évek eredményeinek elvesztését jelölte meg.
Hogy egy politikus hazudik, azt abból lehet tudni, hogy mozog a szája, de a Mi Büszkeségünk már úgy is tud hazudni, ha ki sem nyitja a száját, vagy nyelvecskéje éppen útjában van a szebb jövő felvázolásának.
Erre akkor van szüksége, ha éppen lop, mert olyankor koncentrál.
Mostanában keveset beszél....
Fő ellenségeink - szeinte - Brüsszel és az IMF.
Mindkettő arról nevezetes, hogy tagjai vagyunk, mondhatnánk mi vagyunk Brüsszel és mi vagyunk az IMF.
Így legfőbb ellenségünk saját magunk vagyunk, melyet szépen példáz az is, hogy mentális kihívásokkal vitézül hadakozó miniszterelnökünket a nyakunkba ültettük.
Dehogy is skizofrénia, csak két macska ő, és játszik egymással...

De sebaj, hiszen a jövő biztató, mint említette, " Magyarország azon kevés ország közé tartozik ma Európában, ahol az emberek azt érzik, hogy a gyerekeik jobban fognak élni, mint ma ők élnek"
Az erre utaló jeleket valószínűleg saját családjában észlelte, a Nemzet Veje megvilágította számára a helyzetet, még ha egyes részletek árnyékban is maradtak átmenetileg.
Százlábú Rasi egyre stabilabban áll a Balaton vizében az ő saját lábain, és Őszerénységének, I. (Igazmondó) Viktor Mihálynak sem kell szégyenkeznie, van mit a tejbe aprítani, - tej a Bonafarmról, hálából... - már csak az a baj, hogy dugdosni kell a vagyont.
Elég nehéz, a feladat csak ahhoz mérhető, ha a bababoltban kell takarót venni egy szumo birkózónak, merthogy Vezérünk nem elég, hogy szerény, de még telhetetlen is.
Mindenesetre magyarembert már nem érdekli mit hablatyol Orbán, az se nagyon, mit erőlködik ki magából bánatos ellenzéke, nem érdekli a választás, még kevésbé a jelöltek, akik még öt peccel záróra előtt sem képesek eldönteni, mit rendeljenek a kocsmában.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy elmegy szavazni a Kétfarkúra, hogy bosszút álljon a sorson, és int Vezérünknek: Na hello, Röfi!...
Elnézegettem ma a "miniszterelnökjelölti vitát" a diákokkal, ott kavart Szél Bernadett is, akire igazán nem lehet azt mondani, hogy nem dolgozott meg a pénzéért, hiszen még az utolsó percekben is ő osztja az észt, ő szab feltételeket, jóllehet pártjához képest a Kétfarkú Kutya Párt sótlan és szomorú temetői menet.
Pedig tolják őket a közvéleménykutatók rendesen, csak az a baj, hogy élő LMP szavazót én még nem láttam, bizonyára szégyelli szomorú állapotát, ha létezik is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése