2018. április 7., szombat

MEGŐRIZZÜK VAGY ELÁRULJUK A DEMOKRATIKUS POLITIKÁT ÁPRILIS 8-ÁN?

MÉRCE
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2018.04.06.


A 2018-as választások fordulópontot jelenthetnek Magyarország legújabb kori történetében – vagy jelentéktelen állomásnak bizonyulhatnak egy csak évtizedek múlva megbukó diktatúra kiépülésében. Hogy melyikre kerül sor, rajtunk múlik, választópolgárokon. A felelősségünk nagyobb, mint eddig bármikor – a politika, a saját életünk keretfeltételei fölött gyakorolt hatalmunk utolsó még el nem rabolt morzsáit most arra kell felhasználnunk, hogy saját és közös életünket kiszabadítsuk az elnyomás és embertelenség szorításából, szabad levegőt adva az országnak, honfitársainknak és magunknak. Ám, hogy pontosan miként, és hogy ez mit is jelent, koránt sem nyilvánvaló.

Az ellenzék legnagyobb része szerint az első és jórészt egyetlen célunk a minden áron való kormányváltás kell, hogy legyen. A kormányváltás alapfeltétele ugyanis annak, hogy a demokrácia visszaépítésének és emberi méltóságunk visszaszerzésének munkája egyáltalán megkezdődhessen.

Ha nem lesz kormányváltás, a jelenlegi kormány bevégzi a független média, a civil társadalom, az oktatás beszántását, az ellenállás lehetőségei végképp elapadnak. Ezt a végkimenetelt minden áron el kell kerülnünk.

Minden áron – mit jelent ez pontosan? Az idei választások alapvető dilemmája az, hogy a kormányváltás sikerének biztosítása az egyenlőség- és épp ezért demokráciaellenes, idegengyűlölő és erőszakos nacionalista erőkkel való együttműködést követeli a pártoktól. Az egyes szavazók számára a dilemma abban áll, hogy a jelenlegi kormánypárt túlhatalmának korlátozásához, vagy az esetleges kormányváltáshoz az visz a legközelebb, ha minden választópolgár legalább egyéniben a legesélyesebb ellenzéki jelöltre adja le a voksát. A legesélyesebb ellenzéki jelöltek azonban sok helyen épp ezen egyenlőség- és demokráciaellenes erők képviseletében lépnek fel.

Fontos látnunk, hogy itt nem csak a Jobbikkal való együttműködésről, illetve a rá való átszavazásról van szó, jóllehet önmagában már ez is kellő mennyiségű problémát vet fel. Az úgynevezett demokratikus ellenzék maga is jócskán él az egyenlőség- és demokráciaellenes retorikával, és meglehetősen szabadon veszi át a kormány propagandájának néhány igen aggasztó elemét különösen a migráció kapcsán: minden ellenzéki párt hangsúlyozza a határkerítés szükségességét és a migráció kérdését ugyanabban a határvédelmi – és nem humanitárius vagy gazdaságpolitikai – keretben tárgyalja mint a kormány, elismerve az invázió alatt álló Európa hamis és idegengyűlölő narratíváját, ezzel pedig hozzájárulva a társadalom militarizálásához...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése