2018. április 15., vasárnap

NE CSAPJUK BE MAGUNKAT!

VÁROSI KURÍR
Szerző: MIHAILOVA ZINA
20198.04.15.


A szombati hatalmas, hömpölygő, izzó tüntető tömeg a szavazatok újraszámlálását követelte és nem pártutasításra. 

Most nem voltak sem román sem lengyel bértapsolók

Szélsőbalos antifasiszták sem jöttek balhézni s előre bocsájtom, nem is fognak. Volt viszont szimpátiatüntetés több más mellett Londonban, Lisszabonban és sok más magyarok lakta városban a világon.

Akik a demonstráción részt vettek, önként, hazaszeretetből mentek ki, s azért, mert őszintén fel vannak háborodva és becsapva érzik magukat.

A felszólalások viszont csalódást okoztak. Számtalan tüntetésen vettem részt az évek során, így van összehasonlítási alapom.

Lózung lózung hátán


Miközben hallgattam a beszédeket elszörnyedtem, később meg teljesen eluntam magam. Nyilván akik először voltak kint nem így gondolják, de én azokat a lózungokat, (ne hagyjuk, nem félünk stb.) amik elhangoztak ezerszer hallottam már.

Az egyik felszólaló új választás kiírását követelte s egységes ellenzékről, összefogásról beszélt. Bocsánatot kérek, de ez az ember melyik országban él? Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy április 8 volt az egyetlen esély leváltani demokratikusan ezt a rendszert. Nyilvánvaló, hogy történtek csalások, de az is tény, hogy az ellenzék is csúnyán elszúrta, mert képtelenek voltak megállapodni.

Mi értelme van egy újabb választást kiharcolni? Hozzáteszem a Fidesz ebbe nem fog belemenni akárhányszor megy ki a tüntető tömeg az utcákra.

Mikor volt utoljára egységes ellenzék? Tudtak most alternatívát nyújtani? Volt erős, határozott, elfogadható válaszuk a propagandára? Mi volt fontosabb nekik a pozícióharc vagy a magyar nép?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése