2018. május 5., szombat

LEKÉSTÜK A POPULIZMUS VONATÁT

MÉRCE
Szerző: KISS VIKTOR
2018.05.04.


A hazai ellenzéki nyilvánosságban a populizmus kifejezése hatalmas karriert futott be az elmúlt években. Sikerét annak köszönhette, hogy képes volt átvenni azt a szerepet, amit korábban a „fasiszta”, az „antiszemita”, vagy a „kommunista” szitokszavak töltöttek be:

a hegemón pozícióban lévő liberális elitcsoportok által elfogadhatatlannak és veszélyesnek tartott politikai alternatívák és szereplők megjelölését és szalonképtelenné tételét.

A populizmus témáját elsősorban azok a szereplők kapták fel, akik értetlenül álltak a Brexit népszavazás sikere, Donald Trump elnökválasztási győzelme, vagy Orbán Viktor népszerűsége előtt és zsigeri gyűlöletet éreztek velük szemben. Szerintük ezek a „politikai patológiák” csak úgy következhettek be, hogy az embereket aljas módon elhülyítették, visszaéltek félelmeikkel, szabadjára engedték korábban elfojtott alpári vágyaikat és vállalhatatlan nézeteiket.

A liberális anti-populista analíziseknek visszatérő eleme, hogy a populisták sikerének kulcsa az álhírekből és egyoldalúan szelektált valóságelemekből szerkesztett „post truth” valóság létrehozása, vagy ahogy a magyarországi balliberális ellenzék egyetlen megmaradt napilapja fogalmaz: „a nemrégiben beiktatott amerikai elnök is kénytelen lesz elismerni, hogy választási győzelmében az orosz hackerek és a populizmust szolgáló algoritmusok fogságába esett közösségi média fontos szerepet játszottak”.

Ebben a hisztérizált és átideologizált szellemi légkörben nincs könnyű helyzetben az, aki baloldaliként a populizmusról kíván beszélni, mert könnyen az a látszat keletkezhet, mintha azt akarná bizonygatni, hogy a mai kor politikájának egyik legszörnyűbb jelensége tulajdonképpen valami jó dolog, amit érdemes egy újjászületni kívánó baloldalnak hasznosítania...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése