2018. július 31., kedd

ZABLÁT A TUDÓSOKRA? - KORMÁNYZATI ÜZENET: BÁRMIT MEGTEHETÜNK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BARÁT JÓZSEF
2018.07.31.


Elkeseredett viták kereszttüzébe került a magyar tudomány, recseg-ropog a kutatás-fejlesztés intézményrendszere. A hatalom paradox módon éppen akkor döntött mélyreható átalakításról, amikor 2010 óta először végre javulnak az ország versenyképességi mutatói. Két héttel a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) vezetőjének menesztése után és két nappal az előtt, hogy az Országgyűlés megszavazta, hogy az MTA-kutatóhálózat fenntartásának költségvetése átkerüljön az új innovációs minisztériumhoz, a KSH közölte a hazai kutatás-fejlesztés friss adatait. 2017-ben a korábbinál 21 százalékkal több forrás jutott K+F-re, megállt a kutatók létszámának csökkenése. A globális innovációs indexben Magyarország a 39. helyről előrelépett a 33.-ra. Mindez alighanem annak a rendszernek az életképességét bizonyítja, amelyet épp most szüntetnek meg

„Aggodalommal figyeljük a fejleményeket, és reménykedünk abban, hogy a magyar kutatói közösség képes lesz megőrizni a munkájához szükséges függetlenséget.” A 168 Óra kérdéseire válaszolva így reagált a világ egyik legtekintélyesebb tudományos hetilapjának, a Nature-nek az elemzője. Alison Abbott írta azt a cikket, amelyben a Nature tavaly az NKFIH most leváltott létrehozójának és elnökének, Pálinkás Józsefnek a tevékenységét méltatta. A szerző megállapította, hogy bár Magyarország vezetőit egyre élesebben bírálják az autokrata és xenofób tendenciák miatt, az ország kiemelkedő tudósai optimisták, helyzetükben az előnyök felülmúlják a hátrányokat. Az elemző szerint ennek legfőbb oka, hogy Pálinkás olyan többlépcsős pályázati rendszert hozott létre a legkiválóbb kutatók Magyarországon tartására vagy éppen hazacsábítására, amely biztosítja számukra az európai jövedelmi szintet, a versenyképes kutatási körülményeket. A hazatérő fiatal kutatókat segítő Lendület programot egyébként a negyven ország akadémiáit tömörítő szervezet, az Európai Tudományos Akadémiák Szövetsége is a legjobb követendő nemzetközi példák között említi abban a levélben, amelyben kiáll a Magyar Tudományos Akadémia autonómiája és függetlensége mellett.

A kormányfő Pálinkás leváltását, az NKFIH átszervezését és az MTA-kutatóintézetek költségvetésének államosítását az után döntötte el, hogy tavaly 21 százalékkal nőttek a K+F-re fordított források, jelenősen emelkedett a kutatók létszáma, és – miközben a kritikusok épp az anyagi hasznot hozó döntéseket követelik – a források vállalati felhasználása elérte az összes K+F-kiadás 74 százalékát. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének 126 ország adatait összegző globális innovációs indexében Magyarország hat helyet előrelépve a 33. helyre került, az innovációs hatékonyságot mutató arányszám esetében a 30. helyről a 8.-ra ugrott. Ez a mutató tükrözi, hogy a szűkös forrásokból egy-egy ország milyen eredményeket képes felmutatni. A jelentés szerint a legnagyobb pozitív változás az egyetemek és a vállalatok közötti kutatási együttműködés erősödése, ami persze alighanem éppen az NKFIH támogatási konstrukcióinak pozitív hatása. Megjegyzendő, hogy a versenyképességi listákon Magyarországot az elmúlt években jellemzően épp az államapparátusi döntéseket tükröző mutatók szokták leginkább visszavetni: az alacsony költségvetési hozzájárulás mellett a rendszer következetlenségei, nehézkessége, gyakori átszervezései.

Pedig most az újabb átszervezés időszaka következik. A tudományos akadémia kutatóintézeteinek fenntartási költségeit ahhoz az Innovációs és Fejlesztési Minisztériumhoz rendelik, amelynek a nevében jellemző módon sem a tudomány, sem a kutatás nem szerepel. Az átalakítások irányát mutatva az NKFIH nevéből is kiiktatják a K-t és az F-et, ezekre állítólag külön hivatalt szerveznek, bár erről még semmi biztosat sem lehet tudni. Palkovics László miniszter azt ígéri, hogy a kutatások finanszírozásának feltétele a kiválóság és a hasznosság lesz. Azt viszont, hogy ki a kiváló és mi a hasznos, a jelek szerint ő és kiválasztottjai mondják majd meg.

Nyíri Kristóf Széchenyi-díjas filozófust, az MTA Filozófiai Intézetének volt igazgatóját Palkovics (ahogy a professzor mondta: volt akadémikustársa) nyilatkozataiban leginkább az zavarja, hogy a miniszter a kutatásra szánt összegeket egy helyen akarja tervezni.

– Ez azért nagyon zavaró, mert a tudományfilozófiában közhely, hogy a kutatási eredményeket nem lehet tervezni – fejtette ki Nyíri Kristóf. – Ha ugyanis tudnánk, hogy mit tervezzünk, akkor előre tudnánk az eredményt. A kutatás tehát nem központosítható.

Nyíri egy olyan tudós példáját idézi, akinek hivatalos munkaköri megbízatása elektromos órák távszinkronizálása volt. Albert Einstein kapta ezért a fizetését, miközben eljutott a speciális relativitáselmélet kidolgozásáig. Ezzel nem bízhatták meg, mert még a fogalmak sem léteztek, amelyekkel a feladatot meghatározhatták volna...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése