2018. szeptember 14., péntek

EGYSZERŰEN NEM ÉRTEM, HOGYAN JUTOTTUNK IDE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.09.14.


Jobb reggeleket kívánok mindenkinek! Felveszem egy pár gondolat erejéig a tegnap esti fonalat, bár banánfát a büdös életben nem fogok ültetni. Edgarhoz hasonlóan én sem sértődtem meg, mások nevében és helyett pláne nem szokásom ilyet tenni. És nem is hiszem, hogy ez az a műfaj, amibe a sértődés belefér. Ellenben már megint eggyel, de inkább tizeneggyel kevesebb illúzióm maradt azzal kapcsolatban, hogy belátható időn belül lehet még normális, élhető hely ez a Kárpát-medencének csúfolt feneketlen mélységű sötét bugyor, amiben határokon átívelően tapogatózunk.

Nem az a problémám, hogy valaki (sok valaki) nem ért egyet azzal, amit olvas, hogy más dolgokban hisz, más értékek mentén éli az életét, más politikai elveket vall (jó, ha egyáltalán vannak neki elvei). Az a baj, amikor egy személyeskedéstől mentes, pusztán a mindenki által ismert – még ha le is tagadott – történések mentén formál véleményt (a geci szót egyébiránt Orbán Viktor puszipajtása, üzlettársa, és kollégiumi jóbarátja honosította meg az illetővel kapcsolatban a magyar közbeszédben), és az egyet nem értés olyan ordenáré mocskolódásban manifesztálódik, ahogyan az Edgart (nem a véleményét, nem az érveit, nem a szempontjait, a személyét) minősítő emberi lény tegnap azt bemutatta.

Igen, azt hiszem, jó okom van biztosnak lenni abban, hogy innentől kezdve bármi történhet a magyar közéletben, bárki bármeddig kormányozhatja ezt az országot, bárki lehet még 63 évig a miniszterelnök, ez a mindenkire nézve méltatlan, ragacsos méreg, ez a ökölbeszorult agyú sötét gyűlölködés itt marad. Embertől emberig. Amikor a 21. századi magyar nemzetinek csúfolt politizálás ezt hozza ki az agyakból, amikor ivarérett értelmiségi és nem értelmiségi emberek úgy imádnak politikusokat, és olyan módon élnek-halnak politikusokért, mintha azok rocksztárok és félistenek volnának, amikor következésképpen a verbális agresszión túl, már-már lincselni is hajlandóak a bálványukért, csak azért mert valaki leírta, és alá is támasztotta, hogy ő történetesen miért nem a nemzetmentő, aggódó hazafit látja abban a félistenben, hanem az országot üzleti vállalkozásként üzemeltető, erkölcstelen, gyáva szar alakot (és nem, nem az anyját szidta!), akkor már minden megtörtént. Ott már mindegy, hogy mától mi lesz.

Bevallom, ha valaki ezt magyarázza nekem 10 évvel ezelőtt – amikor már mások is bőven sokat tettek azért, hogy a magyar ember vasvillával szeretgesse a honfitársát, aki nem a szilvapálinkára, hanem a körtepálinkára esküszik -, hogy ez lesz, a röhögéstől kétrét görnyedve mértem volna meg a lázát. Ma már egyre ritkábban van kedvem röhögni, ahogyan állok a totális elhülyülés nemzeti szakadéka fölött és kurvára nem értem, hogy jutottunk ide.

Tudom, hogy a NER-ből jól élő, a NER vérkeringésébe bekapcsolt, magukat ellenzékinek becéző politikusok némelyike szerint idióta baromság moralizálni, és pláne faszság leírni, hogy a sajtó- és véleményszabadság nem azt jelenti, hogy még működik az internet és az utolsó alufóliasisakos félenalfabéta is blogot írhat. De van még egyáltalán mit elvárnom az édesanyámat gyalázó, a barátom-kollégám felmenőit gyalázó, az érveimre egyáltalán nem kíváncsi, felhergelt homo sapiens-től, amikor egy magyarul beszélő képviselő ebben a tempóban nyilvánul meg Európa parlamentjében?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése