VARIÁCIÓK FRANCIA SOKKOKRA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/Esther
2017.02.08.

A mai egyetemisták nagyszerű helyzetben vannak, hiszen a különféle programok segítségével voltaképpen csak az nem megy külföldre mondjuk egy évre tanulni, körülnézni, aki nem akar. Ezek a külföldi programok sajátos helyet foglalnak el a határátkelésen belül, hiszen ilyenkor az ember tudja, mennyi időre megy ki, ami más hozzáállást feltételez. Erről és némi kultúrsokkról is szó lesz ma két külföldi példa alapján.

A 22 éves Esther a kenti egyetemen tanul politikát és nemzetközi kapcsolatokat, és mint ez már lassan megszokott, egy évet töltött külföldön, ő éppen a franciaországi Lille-ben. Úgy tapasztalta, négy fázisa van a külföldi életnek (legalábbis diákként), ezeket osztotta meg a Global Graduates oldallal.

Persze a kéretlen jótanácsok özöne már bőven azelőtt beindul, hogy az ember belevágna a kalandba, Esther is megtudhatta, hogy „élete legjobb éve előtt áll”, ami „állandó partizással” telik majd, ugyanakkor az is kiderült, hogy „kihívást jelent”, és „nehéz” a külföldi élet.

Ő úgy tapasztalta, részben mindenkinek igaza volt, mert az ő egy évét négy szakaszra lehetett bontani: a honvágy, az izgalom, a túlpörgés, és a fordított kultúrsokk követték egymást.

Honvágy

Az első szakasz a honvágyé volt, ami azért meglepő, mert ezt általában későbbre tenné szerinte az ember, nála viszont rögtön beütött. Talán azért, mert nagyon szoros kapcsolatban van a családjával, ráadásul a nyarat is velük töltötte indulás előtt, ami nem egyszerűsítette a helyzetet.

Külön nehézséget okozott a nyelv. Annak ellenére, hogy az egyetemen tanult franciául, még egy egyszerű bevásárlás is könnyen kiábrándító és kínos élménnyé vált, amikor képtelen volt megérteni, mit mond neki az eladó. Előfordult, hogy egy ideges vásárlókból álló, komolyabb sor alakult ki mögötte, ő pedig legszívesebben elbújt volna egy sarokba szégyenében.

Izgalom

A második szakasz akkor jött el, amikor Esther rádöbbent, milyen hihetetlen lehetőség számára az, hogy Franciaországban élhet.

„Ettől a pillanattól kezdve mindent magamba akartam szívni, lélegezni, enni, megélni, ami francia. A francia szobatársaimmal gasztroesteket rendeztünk, ahol sajtot, palacsintát, más helyi finomságokat ettünk és bort ittunk. Gyakori vendég voltam a helyi cukrászdában, minden vasárnap piacra mentem, hogy megvegyem az olcsó, de nagyon finom készételeket” – emlékezett vissza.

Az estéket házibulikban töltötte, ahol a bor mellett a beszélgetés is akadálytalanul folyt, utóbbi ráadásul üdítően új és friss volt a számára...

ITT OLVASHATÓ