ILLIBERÁLIS DEMOKRÁCIA

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.03.25.

Meglehetősen nagy eltérések vannak az „illiberális” fogalom értelmezések között, így nem árt, ha kissé közelebbről megnézzük azt, hogy mit rejt magában ez a fogalom. Az alábbiakban két álláspontot fogok elemezni, amelynek során a saját értelmezésemet is felvázolom.

Az „illiberális” fogalom akkor kezdett elterjedni a hazai közvéleményben, amikor Orbán Viktor 2014-ben a tusványfürdői beszédében elmagyarázta azt, hogy szerinte mit kell érteni e fogalom alatt. A kormányfő kifejtette azt, hogy jelenleg óriási változások mennek végbe a világban. Ennek a legfontosabb mutatója az, hogy „versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni.” Fontos itt azonnal megjegyezni, hogy Orbán Viktor már itt egy „közösségszervezési mód”-ról beszélt és nem az egész politikai rendszer főtípus megváltoztatásáról. Orbán ezt követően egy nagy vállalkozás tervét rajzolta fel: „....megkeressük, megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világverseny futásban.” Tehát a versenyképeességünk fokozása érdekében egy új közösségszervezési formát kell találnunk, amely mentes az ideológiáktól, mert amit eddig követtünk és Nyugat-Európában követtek, már nem alkalmas az ország versenyképességének a megtartására és növelésére. A miniszterelnök rájött arra is, hogy „....egy demokrácia nem szükségképpen liberális. Az, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia. Itt azért meg kell jegyeznem azt, hogy a „liberális” szó alatt a liberális politikai filozófiát kell értenünk, vagy ha úgy tetszik, akkor egy ideológiát, mert egyébként összekevernénk a „liberális demokrácia” fogalmával, ami viszont politikai rendszert jelent. Orbán az előzőektől is tovább megy: „...a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel ….szakítanunk kell.” E helyett „....egy munkaalapú állam korszaka következhet el, mi egy munkaalapú társadalmat akarunk szervezni, amely ….. vállalja annak ódiumát, hogy kimondja, karakterét tekintve nem liberális természetű.”

Az előbbi idézetekből világossá válhat az, hogy Orbán Viktor nem magával a liberális demokrácia politikai rendszer főtípussal akar szakítani, nem is tudna, hanem csupán a liberális társadalomszervezési elvekkel, vagy konkrétabban a (neo)liberális gazdaságpolitikával. Ez a törekvése jól egybevág a nemzeties szemléletével, hiszen a mindent átható liberalizmus egyúttal a kozmopolitizmust is magával hozza. Márpedig Orbánnak éppen az volt a célja, hogy Magyarország versenyképessége megmaradjon és ne vesszen el a kiélezett nemzetközi piaci versenyben. Ennek a szemléletnek azonban van egy olyan hozadéka is, hogy az Unión belül mintegy kis szigetet alkosson hazánk, amelyik viszonylagosan függetlenítheti magát az Uniós történésektől. Tehát Orbánnak az a törekvése, hogy szakít a (neo)liberális gazdaságpolitikával, egyúttal az Uniótól való függetlenedést is szolgálhatta. Ez a függetlenedés pedig a szuverenitás iránti vágyakozását fejezheti ki, amit bár Magyarország 2004-ben elveszített, Orbán mégis szeretné azt visszakapnia...

ITT OLVASHATÓ