2019. augusztus 16., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/33. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.08.16.


I N T E R J Ú


Beszélgetés Bódy Gáborral (1946–1985) 
(Részlet az 1976. október 17-én készült hangfelvételből)

F E U I L L E T O N

Hévizi Ottó: Villa Rubino Cicerone

K R I T I K A

Károlyi Csaba: Szereplők, szerepek
Tóth Krisztina: Fehér farkas. No­vel­lák. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2019, 130 oldal, 3499 Ft

Tóth Krisztina szereplői szerepeket játszanak. Egyedül vannak, holott élnek körülöttük társak. Kényszerű szerepeiket szépen végigviszik, ezzel mindenki jól elvan. A szekus nyugdíjas felejtse el, hogy szekus volt, a környezete is elfelejti. A felnőtt nő felejtse el, hogy gyerekkorában erőszak érte, a környezete is ebben érdekelt. A példás családapa nem lehet meleg, mert akkor mi lesz a világgal, a családjával. Szóval mindenki igyekezzen adni a látszatra, sugallják ezek a történetek. És a szereplők igyekeznek is. Pontosabban az író igyekszik úgy bemutatni szereplőit, hogy lássuk is, milyenek, de azt is lássuk, hogy a szerepeiket játsszák.

A novellák fele egyes szám harmadik személyű elbeszélőt alkalmaz, a fele egyes szám első személyűt. Ez a kötet éppen arra példa, hogy nem attól jó vagy kevésbé jó egy elbeszélés, hogy milyen a narráció. A Borjú egyes szám harmadik személyű elbeszélés, és remek. A Vevők egyes szám első személyű elbeszélés, és remek. Tóth Krisztina nagyon jó abban, hogy a rafináltan kitalált, finoman megformált szereplőit kimérten beszéltesse, monológjaikat röviden elénk tárja, kevés szóval valódi éles helyzetet teremtsen, és ebből kikerekedjék egy egész élet. De abban is nagyon jó, hogy kívülről mutassa meg különös szereplőit, akik a maguk sorsát logikusan követik, mi és az elbeszélő meg csak állunk és hallgatunk, mert eláll a szavunk.

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Bazsányi Sándor: Ex libris

Misima Jukio: Egy maszk vallomásai
Alice Munro: Kilátás a Várszikláról
Karl Ove Knausgård: Harcom 1. Halál; Harcom 2. Szerelem; Harcom 3. Játék
Bartók Imre: Jerikó épül

Weiss János: Meggondolnivalók

Bacsó Béla: Kép és szó. Filozófiai és művészetelméleti írások, Kijárat Kiadó, Budapest, 2019, 212 oldal, 3000 Ft

A tanulmányokban közös a mindig meglepő oldalági pillantás, amely hatalmas ismeretanyaggal, nagyon hatékonyan tud kimozdítani, kibillenteni már bevált értelmezéseket, előítéletessé merevedett megközelítéseket, kanonizált interpretációkat.

Ez a kötet biztosan nem átolvasásra, átfutásra készült, minden olvasójától nagy-nagy koncentrációt követel. De megéri. A kötetben számos olyan tanulmány van, amelynek súlya, gondolati sűrűsége egy önálló kötettel (ha nem egy fél könyvespolcnyi irodaloméval) vetekszik. Én most négy tanulmányt szeretnék kiemelni, kötelező hivatkozásokként és államvizsga-tételekként ajánlva őket.

Pető Péter: Íróválogatott
Csillag Péter: Ady stoplisban – Klasszikus magyar írók a futballról. Jaffa Kiadó, Budapest, 2019, 246 oldal, 3490 Ft

Ha Szabó Dezső viszolyog a pályától, abból szinte logikusan következik, hogy Ady Endre pályára lép. Pedig ha tippelnünk kellett volna arra, hogy akkori nagyjaink közül ki szerepelt futballmeccsen, nem feltétlenül őt említettük volna, már csak azért sem, mert – ahogyan a kötet rögzíti – Ady Endre sem csapatjátékos, sem sportember nem volt. Ennek ellenére az akkor joghallgató 1899-ben játszott Debrecen első csapatában. Egyebek mellett ez is kiderül Csillag Péter kötetéből, amely klasszikus magyar írók futballhoz, helyenként általánosabban véve a testkultúrához fűződő viszonyát mutatja be. Ennek köszönhetően olyan unikális kultúrtörténeti érdekességgel is gazdagodunk, minthogy Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán és Pásztor Árpád egyaránt ott volt a lelátón az 1927-es Magyarország–Ausztria (5:3, 40 ezer néző) mérkőzésen.

Vásárhelyi Mária: Tévúton

Csillag István: Háttal a holnapnak – Jóllakni ma, elfogyni holnap. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 272 oldal, 2850 Ft

Érdekes és fontos történelemi, irodalmi metaforával magyarázza állítását, amely szerint a zsarnokok – így Orbán is – mindig félnek. Csillag szerint Orbán nem attól fél, hogy eljön az idő, amikor a társadalom fellázad a zsarnok ellen, mert megelégeli az elnyomást, a kifosztást, a szervezett rablást, hanem attól, hogy egyszer csak nálunk is jön egy Churchill, aki szembeszállva a mainstreammel úgy dönt, hogy semmiféle kompromisszumot nem köt a zsarnokkal, és akár egyedül is szembeszáll vele. Ahogyan Churchill szembeszállt a Hitlerrel kiegyező összes európai ország vezetőjével, akik egyre több árulást követtek el: beáldozták Lengyelországot, odadobták neki Csehszlovákiát, fél Franciaországot, mert azt hitték, hogy ezzel csillapíthatják étvágyát, amely azonban ettől csak nőttön nőtt. Egyedül Churchill volt az, aki nem alkudozott a gonosszal, és ez erőt és bátorságot adott a többi németellenes politikusnak is. És az idő Churchillt igazolta.

Kőrizs Imre: A rejtett átjáró
Az ÉS könyve augusztusban – Várady Szabolcs: De mennyire. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 96 oldal, 1999 Ft

A De mennyire teljesen normális, hagyományos verseskönyv, másrészt viszont koncept kötetnek is fel lehet fogni. Ez utóbbi irányban egyébként Várady költészetében rejlenek még távlatok, mert A rejtett kijárathoz hasonlóan itt is olvashatók barátok kerek születésnapjára írt versek, sőt, azóta újabbak is születtek: érdekes lenne ezeket külön, teljes értékű könyvben kiadni. Mert míg az egyes versekben esetleg csak az ötlet bravúros kivitelezése, a penzum szellemes teljesítése jelenti az értéket, addig sorozatban olvasva őket, a téma azonossága és a kidolgozás módjának változatossága együtt a mára lényegében kihalt, de az irodalom számos korszakában nagyra becsült epigrammagyűjtemények hatásához hasonlítható, nagyon erős esztétikai élményt revelálhat.

Különleges az a mód, ahogy a köszöntők mellett a kötetben megjelennek a gyászoló és az olyan tisztelgő versek, mint a Szappanbuborékok WS emlékérevagy Az elaggott fülemile, amely Arany János kidolgozatlanul maradt prózavázlata alapján íródott. Emellett teljességgel külső ihletből fakadó versek is szerepelnek a kötetben, olyanok, amilyenek A rejtett kijáratban még az Egyebeken belül is külön ciklust kaptak. Az új kötet egyik sajátos vonása éppen ezzel függ össze: hogy a nyilvános költői vetélkedőkön született feladatversek is saját jogon, a kötet többi darabjával teljesen egyenrangú helyen, jól átgondolt szerkezet részeként olvashatók.

Mélyi József: A jövő emlékei
(A Fekete fény című kiállítás augusztus 23-ig látható a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben.)

A legendás francia filmkészítő, Chris Marker 1999-es rövid etűdjében franciák nézik az utcán a napfogyatkozást. Sötét szemüveges emberek emelik fel a fejüket, kíváncsian vagy áhítattal néznek felfelé, kivéve egy kislányt, aki boldogan fekszik rá egy vízilószoborra, és úgy néz a kamerába. A húsz évvel ezelőtti napfogyatkozás Magyarországon is emlékezetes maradt, mégpedig úgy, ahogy ez manapság már természetes: soha elő nem vett fényképekbe, videókba foglalva, amelyekre csak akkor gondolunk, ha a minket körülölelő médiumok öt-, tíz- vagy húszévente emlékeztetnek az események felejthetetlenségére.

György Péter: Világhír és helytörténet
(A Goldberger Textilipari Gyűjtemény állandó kiállítása)

A Goldbergerek textilkereskedőkből lettek műhelytulajdonosok. Kékfestőműhelyük működésének bemutatása számos lehetőséget kínál a múzeumlátogató gyerekeknek, s az első terem múzeumpedagógiai megoldásai olyan közvetlen tapasztalatot kínálnak, amely a múzeum egészét meghatározó élményt jelenthet. Az 1828 utáni évtizedek, majd a dualizmus kora egyaránt lehetővé tették a műhely gyárrá változását, majd eljöttek a modernizáció és a világsiker évtizedei. Goldberger Leó nem pusztán sikeres s a rendszer elitjéhez tartozó izraelita vallású gyártulajdonos, a filantróp, elkötelezett Buday-Goldbergert 1937-ben Vida Jenő, Stern Samu, Láng Lajos társaságában audiencián fogadta Horthy Miklós, aki bármit mondott is, sermmit sem tartott be. Goldbergert más előkelőségek tárdaságában Mauthausenbe deportálták, s egy év után megtörten halt éhen, a tábor felszabadulásának napján.

Stőhr Lóránt: Rövid álom
(Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood
)

Tarantino nem nosztalgiafilmet rendez, bár használja a kor divatját, szélesvásznú, pasztellszínekben fürdő világa a kor derűsebb filmjeinek vizualitására játszik rá a fényképezésben, és a rádióból is folyamatosan ömlenek a slágerek. A történelmi kontextus és hitelesség sem különösebben érdekli, még ha egyre-másra jönnek is a hírek a vietnami háborúból. A léha történetszövést mélyén valamiféle foghíjas allegóriát fedezhetünk fel, amely szerint a kulturális-társadalmi átmenet termékenyen bizonytalan, kaliforniai napfényben úszó időszakának a Manson által megszemélyesített frusztrált sikertelenség és fanatikus gonoszság vet véget.

Csengery Kristóf: Két arisztokrata

(Chopin: Nocturnes, op. 55, Mazurkas, op. 56, Berceuse, op. 57, Sonata, op. 58. Maurizio Pollini. Deutsche Grammophon)

Pollini Chopin-játékában nemcsak a visszafogott fegyelem fontos, de a hangszeres kivitelezés perfekciója is. Az előadások kidolgozása bámulatba ejtőn pontos és mikroszkopikusan részletező, de ez soha nem válik szenvtelen akríbiává, inkább lelkesítő, mintha a kifejezésmódban tapasztalható végsőkig érleltség érzését nyújtaná egy másfajta területen, a hangszeres megmunkálás vonatkozásában. Nincs henye hang, nincs motívum, amelynek tiszta-plasztikus megformálásával-kidolgozásával (és persze jelentésteli átlelkesítésével) Pollini adósunk maradna. Végezetül mindezt megkoronázza az előadásmódból sugárzó nemesség.

Molnár Zsófia: Pop, csajok, satöbbi
(Sziget Fesztivál, augusztus 7–13.)

A Cirque du Sziget idei produkciói szépen körüljárták a gondolatiság különféle módozatait. Címszavakban úgy lehetne a sátor felhozatalát összefoglalni: a profi, a pop, az etno és az okos. A lenyűgöző szakmai tudás természetesen mindegyik – akár beltéri, akár kültéri – előadásban megvolt, csak más és más hígításban és körítéssel.

Fáy Miklós: A legyet is röptében
(Wagner: Lohengrin – Deutsche Grammophon DVD, 2019)

Választékos és értelmes rendezés, és van egy, talán nem is várt gondolat is benne. Mostanában úgyis szívesen tekintünk úgy magunkra, mintha nem a teremtés koronája volnánk, hanem valami szörnyű, túlszaporodott átok a földgolyón, kártékony kis rovarok a világmindenségben. Lehet, hogy igazunk van, mondja Yuval Sharon, de lehetünk akármilyen nyavalyás kis molylepkék, azért eljöhet értünk a szabadító villanyszerelő.

Grecsó Krisztián: Kamaszok
(Eufória, HBO)

A hit romlandó áru, mert önbizalom és meggyőződés kell hozzá. Ezért a kamaszgyerekből évekre szörny válik, néha napok alatt eltűnik az addig türelemmel nevelt, ismerős gyermek: kárt tesz magában és a világban, sanyargatja, károsítja a testét, és mindezt azért, mert a lelkét át kell préselnie egy szűk lyukon. Innen oda. Ez az állatvilág felől nézve különös, veszélyes és haszontalan ügy. A „példányban” akkorra már temérdek energia, táplálék van, már túlesett a legveszélyeztetettebb, sérülékeny időszakon, életben van, rövidesen szaporodásra képes – és ekkor kezd el pengeélen táncolni? Minek?

Végső Zoltán: A „fiú a szomszédból” és a többiek
(Benyomások a Sziget Fesztivál első és harmadik napjáról)

Azon még mindig csodálkozom, hogy Ausztráliából, az USA-ból is meglehetősen sokan jönnek, a nyugat-európai közönség túlsúlya pedig már alap. Ettől se nem jobb, se nem rosszabb a fesztivál, az viszont biztos, hogy az idei etap az egyik legprofibb program-összeállítást hozta még úgy is, hogy a nap végi, felelőtlenül nem kezelt és veszélyes tömegnyomor (lásd: WestBalkán) azt üzeni, hogy ebben a formában ez így nem mehet tovább.

I R O D A L O M

Németh Gábor: Kánikula
A véglegesítő – IX.

K. pár évvel korábban, a tihanyi öbölben tanult meg rendesen úszni, tizenegy méteres vízméjség fölött. Úgy gondolta, még úszik befelé egy kicsit, mielőtt visszamenne a nagyszülei házába. Ellenállhatatlan ingert érzett a nevetésre, és ahogy fölröhögött, teli szájjal, elkapta egy hullám. Váratlanul érte, előbb köhögött, aztán marni kezdte az orrát és a homloküregét a belélegzett víz. Hirtelen eltévesztette az irányt, tett néhány zaklatott tempót a tó méje felé. A szívét pedig, aminek a létezéséről amúgy nem nagyon vett tudomást, határozottan marokba fogta egy irdatlan kéz. Megmarkolta, és lassan, mintha szivacsból akarna vizet facsarni, egyre tömörebbé szorította. Aztán úgy múlt el a görcs, azzal a váratlansággal, ahogy jött. K. fölfeküdt a vízre, és az ég kíméletlen kékjét nézte, amíg le nem lassult a lélegzete, aztán nyugodt tempóban kiúszott a partra.

Kovács Bálint: Ha csak ennyi


Az összes nyilvános klozeton a te zenéd fog szólni, mondta, és ő se volt meglepve, hogy nem szarom össze magam örömömben az ajánlattól, ettől a kurva szar ajánlattól, aminek az egyetlen jó eleme az volt, hogy legalább sokat fizet, és hát még egy, hogy egyáltalán valahol is az én zeném fog szólni, ahogy arra ő is felhívta a figyelmemet pont olyan kajánul, amit egy ilyen faszkalaptól elvár az ember, egy olyantól, akinek nem elég, hogy megsemmisít, azt akarja, hogy még közben halljam a telefonon keresztül is azt a vigyort a képén.

Gerőcs Péter: Ruzicska megy haza

Együtt hárman aztán nagy nehezen kifizették a lakást. A Jencit, így ahogy mondom, másnap vitte el az agyvérzés. Na, akkor ez az árva lélek, az én Ruzicskám munka mellett ápolhatta még az anyját is. Pedig nem volt az egy olyan finom asszony. Büntette az szegény Jencit is, meg a Ruzicskát is, ameddig csak az erejéből tellett. Szegény árvám befogadott egy kóbor macskát, hogy könnyebb legyen a gyász. De az anyja elkergette. Amíg Ruzicska bent dolgozott az üzemben, az a cica eltűnt. Amikor otthon kérdezte az anyját, hogy mi lett a Sanyikával, az anyja, az a hamis kis szottyadt ördög nézett rá nagy szemekkel, mint aki nem is érti a kérdést: „Hát volt itt macska?” Szerintem színlelt az mindent. Én mondom, nem volt az ágyhoz kötve, csak ápoltatta magát. Ha elment reggel a Ruzicska, biztos, hogy kipattant az ágyból a banya, és szaladt a városba… hagyjuk is, mi mindent csinált!

Szil Ágnes: Tranzit

A kórház sok kis épületből áll, majdhogynem a város közepén, félúton az iskolák és a börtön között, holott tulajdonképpen kezdő- és végpontja ugyanannak a grafikonnak. Tranzit. Az udvart benövi a borostyán, legalábis az északi kerítések mentén, ha teheti, felfut a homlokzatra, át kell nyúlnia a betonjárdán, a lapok között találni egy picike kapaszkodót, onnan tovább pedig fel, ameddig a szára bírja. Az én feladatom lenne, hogy letépjem az indákat, de tavasszal mindig rácsodálkozom az élénkzöld, húszforintosnyi levelekre, aztán hagyom, hadd nyúljanak csak, terjedjenek tovább. Néha előfordul, hosszú-hosszú évek után, hogy valakinek feltűnik ez a sokféle zöld, olyan magasan is, olyankor behívat egy goromba ember, az igazgatóra hivatkozik, akit sose láttam, és utasít, hogy vágjam vissza a növényeket. Ezt vagy megteszem, vagy nem, még sohase kérték számon, és mire legközelebb feltűnik valakinek, már egy másik embert találok ott, aki majd kedvére kiabálhat velem. Én ugyanaz vagyok, ő mindig változik. Férfiakból nő lesz, a nőből meg valami, amiről néha el sem tudom dönteni, hogy micsoda. Ne kiabáljon vele, mondja néha a szakács, nem süket, csak nem mindent ért a szerencsétlen.

Dudás Éva: A klub

Az anyám engem állami gondozásba adott. Nem, nem csecsemőként, nem is gyerekkoromban. Felnőtt voltam már. Úgy gondolta, nem kellek már neki. Ellátom magam, semmi baj, csak hát mégis furcsa, hogy lemondott rólam. Lehetnénk például barátnők. Sokat hallok ilyet, hogy olyan jóban vannak, hogy szinte már barátnők. Semmi generációs ellentét. Együtt lattéznak, kuncognak, cinkosan összemosolyognak. Mother, Mutter, madre, maty, mère, egy csomó nyelven tudom, hogy mondják: „anya”! Érthető, hogy mindegyik m‑mel kezdődik, hiszen a csecsemő is m-et formál a szájával, mikor szopik, ezt tudja tehát a legkönnyebben kiejteni. Szerintem. Úgy gondoltam, alapítok egy klubot, felnőtt korban állami gondozásba adott gyerekekből. Az ötlet egyedi, kreatív és szinte már pragmatikus. Végül is a gyerekek az otthonban sorstársak között vannak, miért ne cserélhetnénk mi is tapasztalatot. Vannak anonim alkoholista klubok, virágoznak a fogyiklubok, önsegélyező csoportok vigasztalják egymást, én is létrehozhatnék egy felnőttmenhelyet.

Gál Ferenc: Ház körüli munkák

Kiss Ottó: Ég bolt

Kiss Ottó: Vers harcolás ellen

Kiss Ottó: Átölel

Kiss Ottó: Mobil

Kiss Ottó: Apatao

Kiss Ottó: Az ember

Kiss Ottó: Kör

Kiss Ottó: Tökéletes

Kiss Ottó: Feltámadás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése